Jézus közbenjár értünk azáltal, hogy megmutatja sebeit az Atyának
A hithirdetés dimenziója után Ferenc pápa a közbenjárásról beszélt. A nagycsütörtöki vacsorán az apostolok szomorúak voltak, mire Jézus azt mondta nekik: „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van. Elmegyek, és helyet készítek nektek.” (vö. Jn 14,1-3) Mit jelent ez? – tette föl a kérdést a pápa. Hogyan készít helyet Jézus? Úgy, hogy mindannyiunkért imádkozik. Jézus imádkozik értünk, és ez a közbenjárás. Jézus ebben a pillanatban az imával munkálkodik az érdekünkben. Ahogy Péternek mondta egyszer kínszenvedése előtt: Péter, én imádkoztam érted, úgy most Jézus a közbenjárónk az Atyánál.
És hogyan imádkozik Jézus? – kérdezte tovább Ferenc pápa, majd így válaszolt: én hiszem, hogy Jézus megmutatja a sebeit az Atyának, mert a sebeit magával vitte a feltámadás után: megmutatja sebeit az Atyának és mindegyikünket megnevez. Ez Jézus imája. Ebben a pillanatban Jézus közbenjár értünk: ez a közbenjárás – magyarázta a Szentatya, majd áttért a keresztény élet harmadik fő szempontjára, mely a remény.
Vajon tényleg Jézus a mi reményünk?
A keresztény férfi vagy nő a remény embere, aki reméli, hogy az Úr visszatér. Az egész egyház Jézus eljövetelére vár: Jézus vissza fog jönni. Ez tehát a keresztény remény. Föltehetjük magunknak a kérdést valamennyien: hogyan hirdetem a hitet az életemben? Milyen a kapcsolatom Jézussal, aki közbenjár értem? És milyen a reményem? Tényleg hiszem, hogy az Úr föltámadt? Hiszem, hogy imádkozik értem az Atyánál? Valahányszor hívom, Ő imádkozik értem, közbenjár. Tényleg hiszem, hogy az Úr vissza fog térni, eljön? Jót fog tenni nekünk, ha rákérdezünk a hitünkre: hiszek a hirdetésben? Hiszek a közbenjárásban? A remény embere vagyok? – mondta végül péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.
(gá)