Szóba került természetesen az elváltak és újraházasodottak szentáldozásának a kérdése.
P. Lombardi szentszéki szóvivő a szinódusi tájékoztatón beszámolt arról is, hogy néhány felszólalás határozottan és pontosan ez ellen a lehetőség ellen foglalt állást, jóllehet a szinódus egészének a figyelme nyitott mindazon személyek felé, akik nehéz helyzetben vannak és akik felé az egyháznak valamiképpen éreztetnie kell a közelségét és az egyház életébe történő integrációjukat.
Több felszólalás foglalkozott a házasságra való előkészítés témájával. Volt olyan megközelítés, mely a házasságra készületként egyfajta „noviciátust” javasolt.
Az érintett témák: ifjúsági pasztoráció, inkulturáció, családon belüli erőszak, felekezetközi házasságok kihívásai, főként az iszlám többségű országokban. A szinódusi atyák felszólalásai nagyon személyesek, őszinték, a saját tapasztalatukra hivatkozva szólnak, saját kifejezésekkel, akár az aulában, akár azon kívül a személyes eszmecserék során.
Nagyon fontos értelmezési kulcsa a szinódusi munkafolyamatnak az a meggyőződés, hogy Isten számára egyetlen ember sem idegen, nem lehet tehát elválasztani az egyház tanítását a lelkipásztori gyakorlattól. Mindenesetre teljesen egyértelmű a szinódus számára, hogy a „semmit nem tenni” és a „mindent megváltoztatni” lehetőségek egyike sem lesz a szinódus megoldása.