Ferenc pápa június 21-i Twitter üzenete az  egyes országok saját felelősségéről szól: legyenek ők az elsődleges felelősei és művelői saját sorsuknak és fejlődésüknek. Teljesen jogos és időszerű az óhaj. A valódi kérdés az, milyen szerep marad az egyes országok saját illetékességében és mit tehetnek meg ezzel szemben „egyes nemzetközi körök”. Az általános kérdés általános válasza helyett a probléma égető aktualitásáról hadd szóljanak azok a felelősek, akik a helyszínen élnek, egyelőre még saját országukban és keresik a megoldás lehetőségeit.

A maronita püspökök a múlt héten a libaboni Bkerkében szokásos évi szinódusukra gyűltek össze, ahol többek között a Közel-Kelet jövőjét fenyegető nemzetközi törekvésekkel szembesültek. A szír maronita egyház keleti szertartású katolikus egyház, mely az Apostoli Szentszékkel teljes közösségben él. Nevét az 5. században élt, Szent Maron remetéről kapta, aki Antiochiában élt. A keleti rítusú maronita katolikus keresztények száma napjainkban közel négymillió, akik főként Libanonban, Szíriában, Jordániában, Palesztinában és Cipruson élnek.

„A szinódusra összegyűlt püspökeik határozottan nemet mondtak Közel-Kelet országainak a feldarabolására, melyet „egyes nemzetközi körök” szeretnének megvalósítani azáltal, hogy átrajzolják Közel-Kelet térképét, kezdve a háború sújtotta Szíriával és Irakkal. A szinódus püspökei ezzel szemben azt sürgetik, hogy a térség különböző etnikai és vallási egységei törekedjenek együttműködő együttélésre és támogassák a demokratizálódás folyamatát a térség népeinek a javára” – tudósít az eseményről a Fides olasz katolikus hírügynökség hétfői cikke.