Az iszlám és a politika viszonyáról írt könyvet Simon Róbert keletkutató

Politika az iszlámban címmel jelent meg a Corvina Kiadó gondozásában Simon Róbert új kötete. A keletkutató és vallástörténész az MTI-nek  kedden arról beszélt: minden modernizációs kísérlet elkerülhetetlenül az iszlám alapjaiba ütközik, ezek azonban nem megváltoztathatóak, így a valódi reformkísérletek kudarca vannak ítélve.

A Keleti források című sorozatban megjelent kötet két nagyobb részre bomlik: az elsőben a szerző az iszlám társadalom keletkezését, szervesülésének és tagozódásának kérdéseit vizsgálja meg, valamint kísérletet tesz a politikai iszlám kulcsfogalmainak elemzésére is. A második részben a témához kapcsolódva egy 8. századi, egy 11. századi, valamint egy 20. századi arab forrásmű magyar fordítása szerepel gazdag kommentáranyaggal ellátva.

Az iszlám 1400 éves fennállását annak köszönheti, hogy egy olyan, a politikai határok és a gazdasági rendszerek változásától független társadalmi mezőt, integrációs struktúrát képvisel, amely két megváltoztathatatlan alappilléren, a Koránon és a prófétai hagyományon, valamint az ebből kinőtt vallásjogon, a saríán nyugszik – hangsúlyozta Simon Róbert, aki szerint a mohamedi iszlám alapjainak állandósága biztosítja az iszlám társadalom kohézióját.

Hozzáfűzte: ebből következik, hogy az iszlámban a politikumnak, az uralkodónak nincsen önmagától való legitimitása, ezzel kizárólag maga a mohamedi iszlám rendelkezik. Mindez már középtávon is teljesen behatárolja a társadalom mozgását, útját állja a modernizációs és reform kísérleteknek, hiszen a “változtatás” iránya csakis az eredeti mohamedi iszlámhoz való visszatérés lehet.

Minden valódi modernizációs kísérlet elkerülhetetlenül az iszlám alapjaiba, a Koránba és a prófétai hagyományba ütközik. Ezek megváltoztatása egyet jelentene az iszlám társadalom öngyilkosságával, márpedig a társadalmak nem szoktak öngyilkosságot elkövetni. Ezért buknak el sorra a hasonló kezdeményezések az iszlám eddigi történetében – hangsúlyozta a szerző.

Egy ilyen sikertelen modernizációs kísérletet képvisel Alí Abd ar-Ráziq Az iszlám és a hatalom forrásai című 1925-ös írása, amelynek fordítása szerepel a most megjelent kötetben. Az egyiptomi szerző pamfletjében a vallás és a kormányzás szigorú szétválasztása mellett érvelt, azt állítva, hogy Mohamed nem politikai, hanem kizárólag vallási rendszert alapított.

A kötet rávilágít arra is, hogy noha Mohamed próféta – ellentétben például Jézussal – valódi politikai vezető volt, mégsem hagyott hátra olyan kialakított politikai struktúrát, amely a későbbiekben szilárdan meghatározta volna a politika, a társadalom és a vallás viszonyát.

Simon Róbert elmondta: a Koránban Mohamed az ő élete alatt felmerült kérdéseket igyekezett szabályozni, a 632-ben bekövetkezett halála után megindult mintegy száz évig tartó nagy iszlám hódítás azonban számos új, a mohamedi kinyilatkozás által természetszerűleg nem érintett problémát vetett fel. Ekkoriban alakul ki a “kört négyszögesítő” prófétai hagyomány, amely Mohamedre hivatkozva ad válaszokat az időközben jelentkező új kérdésekre. Az autentikusnak elfogadott szövegekből később hat kanonizált hagyomány-gyűjtemény szilárdult meg.

A kutató kitért arra is, hogy az iszlám társadalmat az umma, a minden igazhívőt magába foglaló “teokratikus közösség” gondolata teszi egyedülálló társadalmi szerveződéssé. A 8. században az Abbászida-dinasztia idején két alternatíva merült fel az iszlám társadalom előtt: az ókori keleti “istenkirály” elv, amely felülről szabályozná a társadalmat – ehhez nyújt betekintést a kötetben szereplő első forrás, a 8. századi Ibn al-Muqaffa Értekezés a kalifa kíséretéről című írása -, valamint a vallásjogtudó értelmiség által támogatott umma elve, amely máig fontos szerepet tölt be a muszlim hívők gondolkodásában.

“Vagyis nem a politikai felhőrégió, hanem a teokratikus közösség vált az iszlám társadalom túlsúlyos mozzanatává. Ez a társadalom, amíg nincsenek problémák, viszonylag befogadó és nyitott. Amikor viszont az iszlám alapjait fenyegető problémák jelentkeznek, akkor a másságot radikálisan elvetik, és visszatérnek az autentikusnak tekintett mohamedi kezdetekhez. Utóbbi folyamatot sűrítve mutatta be az elmúlt évszázad, a Muszlim Testvérek mozgalmától a végső soron idesorolható Iszlám Államig” – fogalmazott Simon Róbert, aki úgy véli: az iszlám világnak több száz évre van szüksége, amíg a tudományos életet tekintve felzárkózhatna a Nyugathoz.

A Keleti források sorozat következő kötete a tervek szerint Barlám és Jozafát című 6. századi indiai legenda fordításának közreadása lesz. Simon Róbert a készülő kötetről elmondta: a történet, amely lényegében Buddha életének keresztény átdolgozása, a 16. századig Európa egyik legnépszerűbb, számos fordításban ismert olvasmánya volt. A történet nyomán Jozafátot, vagyis Buddhát – maga a Jozafát név a bodhiszattva eltorzított formája – a 19. századig keresztény szentként tisztelték.