Krisztusban Kedves Testvérek!
Miért is kell nekünk megtartani Jézus erkölcsi tanítását? Azért, hogy boldogok lehessünk! Minden embernek ez a célja és a hivatása, ezért alkotta Isten az embert. De ez a boldogság a földön nem lehet teljes. Ezért kezdi és végzi úgy a Nyolc Boldogság felsorolása, hogy „boldogok…, mert övék a mennyek országa”. Mi emberek ugyanis a teljes boldogságot a mennyben, az Istennel közvetlenül találkozva, a földi élet után tudjuk csak igazán elérni.
Mi történik hát akkor itt, a földön? Itt, a földön abba az irányba haladunk! És ennek a módját tanítja meg nekünk Jézus. Van a Boldogságok között kettő, amelyek párt alkotnak, szinte feltételezik, kiegészítik egymást. Az egyik az ember igaz volta, igazsága, a másik pedig az irgalmasság. „Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert kielégítést nyernek” (Mt 5,6). „Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7). Szent Ambrus mondja, hogy az ember akkor kezdi el éhezni és szomjazni az igaz életet, amikor a bűneit már megbánta. Amíg az ember súlyos beteg, nem érzi az éhséget. Az igazságra való vágyakozás tehát már a bűnbánat és a lelki gyógyulás jele[1]. Szent Jeromos szerint nem elég az igaz életre vágyni, hanem éhezni kell az igazságot, újra és újra jótettekkel kell megerősíteni magunkban, hogy a helyes úton járunk[2]. Isten majd betölti az igazságra éhező ember vágyait. Jutalma minden emberi elképzelést meghalad.
De az igazságossággal, az igaz volttal szorosan összekapcsolódik az irgalmasság is. Irgalmasnak lenni azt jelenti, hogy adunk, jót teszünk, megbocsátunk akkor is, ha ezt valaki nem érdemli meg. Ezért az irgalom néha ajándékozó szeretet. Ilyen értelemben sorolja fel hagyományosan az Egyház az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit. Erről tesz tanúságot az Egyház szeretetszolgálata. De ilyen ajándékozó szeretet kell ahhoz is, hogy jövőnk legyen. Amit a gyermekekért, az utánunk jövő nemzedékért teszünk, azt nem a hála érdekében, nem a későbbi viszontszeretet biztosítása gyanánt tesszük, hanem azt az ajándékot adjuk tovább, amit mi is másoktól, végső soron magától az Istentől kaptunk.
Mindenki nem lehet Teréz anya. De mindenki kérheti pártfogását,és mindenki törekedhet arra, hogy észrevegye az emberi nyomorúságot a maga környezetében és segítő szeretetből áldozatot vállaljon másokért. Ehhez kérjük Szent Kalkuttai Teréz anya közbenjárását mindannyiunk számára.
Ámen.
[1] Vö. Ambrosius, Super Lucam 1.4 de beatit.
Vö. Aquinói Szent Tamás, Catena aurea, I, Kommentár Máté evangéliumához, Szeged 2000, (ford. Benyik Gy. – Lázár I. D.), 136.
[2] Vö. Aquinói Szent Tamás, Catena aurea, 136.