A második világháború óta talán még nem volt ilyen különös adventje Európának. A világ globális jövőjét nem kismértékben befolyásolható párizsi klímacsúcs a magunk okozta természeti fenyegetettséget próbálja kivédeni. Ádvent pedig a lelki beszorítottság, a félelem, a tehetetlenség ellenszereként köszönt ránk. Annak tudatosításával, hogy nem csak a rossz jön, hanem a remény, a szabadítás is jön Krisztussal és üzenetével. Nem csak a migránsok és a rájuk települő paramigránsok, álmigránsok, terroristák jönnek. Hanem jön a válságos és álságos világhoz újra a Szabadító, ki az Úr Krisztus a Dávid városából. Álljatok ellen! S lesz győzelem! Talán ez a legrövidebb történelmi summája ennek a különös, 2015. évi adventnek.

195 országból tudósok, közéleti emberek, állami és egyházi vezetők és sokan mások advent első vasárnapjától december 11-ig a jövendő egyik legerőteljesebb migrációs okával, a klímaváltozással, illetve a föld felmelegedésnek a sokrétű problémáival, veszélyeivel, s a még lehetséges, feltétlenül szükséges, életmentő teendőkkel foglalkoznak majd Párizsban. A politikai és a vallási, valamint a fegyveres hajsza, üldözés miatti migrációhoz, amiről mindnyájunknak van tapasztalata, most egyre inkább reflektorfénybe kerül a klímamigráció. Halmozottan hátrányos helyzetbe került földünk és Európánk szellemi központjában soha nem látott biztonsági intézkedések próbálják megvédeni a klímaváltozás és a klímamigráció kezelésmódjait, a lehetséges cselekvési alternatívákat az egész emberiség oltalmazására kidolgozó felelős embereket. Mindez a felelőtlenség és a mesterségesen, drogokkal, amfetaminszármazékokkal és gyűlöletprédikációkkal megkeményített, érzéketlenné tett terroristák közelségének a tudatában.

Párizs tehát első advent vasárnapjától a másképpen reánk köszönő jövő főpróbája lesz. Sikerülni fog a főpróba? És lehet az ott javasolt módszereket majd a jövőben mindenütt alkalmazni? Hogyan tudnak a résztvevők állandó készültségben, felfokozott lelki állapotban mélyreható gondolatokat, javaslatokat megfogalmazni? Hiszen a tét összetetten is hatalmas. Élni, túlélni, és tervezni, jövőt oltalmazni az állandó terrorveszélyben, felelősen dönteni azokról a területekről is, ahonnan a kegyetlen és embertelen fanatizmus kiárad, s azoknak az ember milliárdoknak a javára, akik muszlimként, keresztyénként, zsidóként és más vallások követőiként megpróbálnak vallásuk szellemében menteni minden menthetőt, s odaélni más hitű kortárs milliárdok elé, hogy vallásuk nem a pusztulás, a véres vagy zöld pokol melegágya.

A klímavilágcsúcs és eredményességének a féltése, s azon keresztül az egész emberiségért érzett közös, protestáns és katolikus felelősség hatja át annak a nyilatkozatnak minden szavát, amit Hannoverben adtak ki nemrégen az EKD, a Németországi Protestáns Egyház Elnöksége, és a Német Katolikus Püspöki Konferencia Elnöksége nevében. A dokumentumot Heinrich Bedford-Strohm tartományi evangélikus püspök, az EKD elnöke és Reinhard Marx kardinális, a Püspöki Konferencia elnöke írta alá. Azóta, hogy az ENSZ égisze alatt jó húsz éve elkezdődtek a felelős megbeszélések a klímaigazságosságról és a klímavédelemről, a párizsi lesz a legnagyobb emberiségvédő konferencia.  Az idő sürget. Eddig nem látott katasztrófák jelzik a helyzet drámaiságát: a csendes-óceáni partvidékeken végigsöprő cunamik, szélsőséges időjárási viszonyok, a partvidékek eróziója, elmállása, másutt pedig, a belterületeken a szárazság, vízszegénység vagy forráskiapadás a megjelenési formája a rohamos változásnak. Olyan fontos, életfenntartó területeket érintenek ezek, mint a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a halászat. Közvetett kihatásuk már sok helyen érződik az élelmezés és az ivóvízellátás területén, az egészségügyben és a jólét fenntarthatatlanságában, de a béke és a biztonság kockáztathatóságának tekintetében is. Új menekülési, migrációs kényszer okok keletkeznek. Párizsnak új lendületet kell tudni adnia a nemzetközi klímaösszefogáshoz.

A német protestáns és katolikus vezetők nem csak hazájuk, s nem csak a hívő emberek elvárásait fejezték ki nyilatkozatukban és felhívásukban. Ahhoz más vallások hívei és minden, felelősen gondolkodó, cselekvő ember a világon jó szívvel és mérlegelő értelemmel csatlakozhat. Olyan megállapodást várnak Párizstól, melyben a nemzetközi jog alapján garantált vállalások lesznek a föld felmelegedésének a korlátozására. Ezért nagyon fontos a megújuló energiafajták nagymérvű bevezetése. Olyan közösen elfogadott mechanizmusok létrehozása is kell ehhez, melyek nemzetközileg és nemzetileg is felügyelnek a klímavédelmi előírások betartására. Csak így lehet elejét venni a több Celsius fokos átlag-hőmérséklet emelkedésnek. A gazdag országok nagyobb mérvű áldozathozatalára lesz szükség, mivel a klímafinanszírozást a fejlődő vagy gyengén fejlett országok nem képesek tartósan biztosítani. Igen határozott előírások szükségesek a melegházhatás, illetve a káros anyag kibocsátás visszaszorítására. A klímaváltozástól leginkább fenyegetett régiók és lakosságuk iránti szolidaritást a nemzetek közösségének együttesen kell megvalósítaniuk. A nemzetközi előírásoknak szükséges tekintetbe venniük a nemzeti szuverenitásból adódó korlátokat, illetve a klímavédelemben nyújtott teljesítmények mértékének eltéréseit. A természeti kihívások okozta nehézségeket nem lenne szerencsés még a nemzetek közötti ellentétek növelésével is súlyosbítani!

A német dokumentum használja a differenciált felelősség fogalmát, ami alatt az egyes nemzetek és a nemzetek közössége között mutatkozó teljesítménykülönbségeket a klímavédelemben a fokozott bilaterális, kétoldalú és sokoldalú együttműködéssel kell áthidalni. Ebből a szempontból is hasznos, hogy a német klímanyilatkozat és felhívás emlékeztet Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű klímaenciklikájára, melyben a hívőket az egyházfő felszólítja saját egyéni felelősségükre és nélkülözhetetlen egyéni hozzájárulásukra takarékos és józan életmóddal a klímavédelemhez. Idézi az irat a német protestánsok hasonló értelmű, korábbi tematikus állásfoglalásait is. Ezekben jelentős hangsúly helyeződik az egységességre, nevezetesen a társadalmi cselekvés és a személyes életstílus együttműködésének a fontosságára a teremtett világ megőrzése tekintetében.

Nyilvánvalóan nagy vonzereje lesz Párizsnak ezekben a kora adventi napokban a világ pozitív erőire éppúgy, mint a negatív erőkre is. Sajátos jelenség, hogy idén szeptember eleje óta Európa számos vidékéről megindult egy kontinentális méretű klímazarándoklat. Sok ezren vesznek ebben részt. Európa északi és déli részéről, keletről éppúgy, mint nyugatról. Az imával, klímameditációkkal egybekötött spirituális zarándoklat résztvevőinek hívő józanságát mutatja, amit az egyik résztvevő így fogalmazott meg: „Jóllehet csak kis csoportot képezünk az emberiség több milliárdnyi lakosságához képest, mégis zarándoklatunkkal a merényletek sötét árnyékai ellenére is az ígéret és a remény jeleit mutatjuk fel, mert bízunk a nemzetközi klímaösszefogás, és a párizsi megállapodások eredményességében!”. A mára kialakult franciaországi és nemzetközi migrációs helyzet nem teszi lehetővé, hogy zarándoklatuk záró szakaszát megtegyék. Ennek ellenére, s ezt megértve, mégis igyekeznek majd ők is ott lenni a december 3-án, a francia ajkú világ katolikus központjában, a párizsi Notre Dame-ban tartandó ökumenikus klíma-istentiszteleten. Vállalva azt is, hogy mind a klímacsúcs, mind a Notre Dame ugyanúgy lehet a lelketlen és bedrogozott, gyűlölettől vezérelt terroristák célpontja, mint bármely más hely kontinensünkön vagy a világon. Meg kell tanulnunk fokozott veszélyhelyzetben is, hármas, négyes biztonsági fokozatok között is ünnepelni, élni, együtt élni. Ennek egyik módja az, ahogyan Le Bourget elővárosban a konferencia egész ideje alatt naponta többször is tartanak majd áhítatokat, istentiszteleteket, miséket. Mintegy lelki erőforrást és állandó lelki éberséget kínálva a klímacsúcs résztvevőinek. Most különösképpen is felerősödik annak az imafelhívásnak az értelme, amit a második, nemrég bekövetezett párizsi terrortámadások napján, pillanatok alatt szétrepített világszerte a világháló: IMÁDKOZZATOK PÁRIZSÉRT! Tegyük hozzá: A KLÍMA-VILÁGCSÚCSÉRT, FÖLDÜNKÉRT, JÖVŐNKÉRT! Ahogyan akkor, november 13-án és azután is tettük.

Jó, nagyon jó, hogy napjainkban, az induló 2015. évi adventben újra felhangzik az evangélium: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben (János 12,46). És jótékonyan, egész népek, és a nemzetközi népközösség szempontjából is figyelemre méltó módon visszhangzik ma is az ézsaiási Ige, amit Máté is felelevenít evangéliuma elején: A nép, amely sötétségben él, nagy világosságot lát, s akik a halál árnyékának földjén élnek, azoknak világosság támad (Ézsaiás 8,23-9,1 – Máté 4,16). A félelem, a terrorizmus sötétségében ülő, élő népeknek is újra, immáron ezredévekkel mérten is legalább kétezerszeresen megadatott az adventi bizonyosság: Krisztus jön, újra jön Igéinek, adventi Igéknek csillagösvényén, a lelkek országútján, hogy minden dolgunk, ami jó, a beteljesülés vonzásában induljon el és folytatódjék. Párizsban a klímacsúcson, a Notre Dame-ban, s mindenütt, ahol a sötét terrorerőkkel szemben megszületik immáron sokadszor és újra a belső kiáltás: Résister! Álljatok ellen! A gonosznak, s az elszalad tőletek! Ahogyan ezt 38 évi börtönellenállása idején a nagyszerű francia református hugenotta hívő nő, Marie Durant (1711–1776) megfogalmazta a vallási türelmetlenséggel szemben. Bárcsak ezen az adventen szülőföldjén, meg történelmi Magyarhonban, Erdélyben és Németországban, s mindenütt advent nagy felhívásaként eszébe jutna sokaknak: Résister! Álljunk ellen az önzésnek, a hitetlenségnek, a félelemkeltésnek, a brutalitásnak, a vallási visszaélésnek, az önigazoló tébolynak, a hamis híreszteléseknek, s mondjuk újra és újra: Világosság ragyog fel a sötétben ülőknek, csak bízzatok és álljatok ellen a sötétségnek! Résister, mert jön Jézus, a Király, jön karácsony, s a fény útját nem lehet fegyverekkel, sem ISIS-szel, sem Boko Harammal feltartóztatni. Legfeljebb annyi történik, de ez megtörténik, hogy a fényben kiderül: mekkora az árnyékuk a gyilkos fegyvereknek. De a fényt nem lehet lelőni, meggyilkolni! Résister! – s akkor lesz kicsiben és nagyban is győzelem: Victoire! Eredményes klímavilágcsúcsot, Párizs!