Ferenc pápa: Árva az a keresztény, aki nem hagyja, hogy Isten magához vonzza

Array ( [0] => WP_Term Object ( [term_id] => 144 [name] => Kiemelt [slug] => kiemelt [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 144 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 0 [count] => 2751 [filter] => raw [term_order] => 66 [cat_ID] => 144 [category_count] => 2751 [category_description] => [cat_name] => Kiemelt [category_nicename] => kiemelt [category_parent] => 0 ) [1] => WP_Term Object ( [term_id] => 3 [name] => Vatikán [slug] => vatikan [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 3 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 7 [count] => 2387 [filter] => raw [term_order] => 13 [cat_ID] => 3 [category_count] => 2387 [category_description] => [cat_name] => Vatikán [category_nicename] => vatikan [category_parent] => 7 ) )

Kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén Ferenc pápa, a napi evangéliumi szakaszból kiindulva (Jn 10,22-30), arra buzdította homíliájában a híveket, hogy Istenre nyitott szívvel fogadják be a Szentlélek „újdonságait”.

Az Atya magához vonzza a szíveket

Az írástudók és a farizeusok kérdése, amelyet többször is elismételnek különböző formában – „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan” – egy vak szívből fakad. A hit vaksága ez, amelyet maga Jézus magyaráz meg beszédpartnereinek: „Ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók”. Isten nyájához tartozni kegyelem, de szükség van hozzá készséges szívre. „Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. Én örök életet adok nekik: Nem vesznek el soha és senki sem ragadja el őket a kezemből”. Ezek a juhok vajon tanulmányozták Jézust, hogy kövessék őt és higgyenek? – tette fel a kérdést a Szentatya. Nem. „Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél”- folytatja Jézus. Pontosan az Atya az, aki a juhokat a pásztornak adja. És az Atya az, aki a szíveket Jézus felé vonzza.

Árva az, aki visszautasítja Atyját

Az írástudók és a farizeusok, bár látják Jézus műveit, mégis visszautasítják, hogy felismerjék Benne a Messiást. Szívük keménysége olyan dráma, ami egészen a Kálváriáig tart. Sőt, tovább folytatódik még a Feltámadás után is, amikor azt sugallják a sírt őrző katonáknak: ismerjék be, hogy elaludtak, így a tanítványokra foghatják, hogy ellopták Krisztus testét. Még a Feltámadás szemtanúi sem mozdítják meg azok szívét, akik visszautasítják, hogy higgyenek. Ennek következménye van: „ők árvák, mert elutasították Atyjukat” – hangsúlyozta homíliájában Ferenc pápa.

Zárva volt a szívük ezeknek a törvénytudóknak, úgy érezték, hogy önmaguk urai, de valójában árvák voltak, mert nem volt kapcsolatuk az Atyával. Igaz, beszéltek Atyáikról, Ábrahám atyánkról, a pátriárkákról, de mint távoli személyekről. Szívükben árvák voltak, az árvaság állapotában éltek és inkább ezt választották, mintsem hogy hagyták volna magukat az Atyához vonzani. Ez a zárt szív drámája.

Vonzz Jézus felé!

A pápa ezután az első olvasmány tanítására utalva (ApCsel 11,19-26) azt elemezte, mit jelent, ha valakinek nyitott a szíve Istenre. Az antióchiai egyház alapítását elbeszélő szakasz az Apostolok Cselekedeteiből arra mutat rá, hogy sok pogány megnyílt a hitnek a Föníciáig, Ciprusig és Antióchiáig elmenekült tanítványok igehirdetését követően. Ennek híre eljutott a jeruzsálemi egyházba is, ezért elküldték Barnabást Antióchiába, hogy ellenőrizze a híreszteléseket. Szíve nem botránkozott meg a pogányok tényleges megtérését látván, mivel „elfogadta az újdonságot”, hagyta, hogy az Atya Jézus felé vonzza.

Nem vagyunk árvák, van egy Atyánk

Jézus arra szólít fel bennünket, hogy legyünk tanítványai, de ehhez szükséges, hogy hagyjuk: az Atya vonzzon bennünket Őfelé. A gyermek alázatos imájával fohászkodjunk így: „Atyám, vonzz Jézus felé; Atyám, vezess el Jézushoz, hogy megismerjem Őt”. És az Atya elküldi majd a Szentlelket, hogy kinyissa szívünket és elvigyen Jézus felé. Egy keresztény, aki nem hagyja, hogy az Atya Jézus felé vonzza, olyan keresztény, aki az árvaság állapotában él; és nekünk van egy Atyánk, nem vagyunk árvák – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)