Ferenc pápa beszéde az örmény hatóság képviselőihez: Tovább a szenvedés tapasztalatával!

Ferenc pápa útjának apostoli jellegét az a tény is kiemeli, hogy először az ecsmiadzini székesegyházban az örmény kereszténységhez szólt és csak ezt követően látogatott el az elnöki palotába. Örményország államelnöki irányítási rendszerének megfelelően az 1951-ben épített elnöki palotából irányítják az ország közéletét, élén Szerzs Szargszjan köztársasági elnökkel, akit már XVI. Benedek pápa is fogadott  2011. december 12-én a Vatikánban. Ferenc pápa az elnöki palotában a politikai hatóság, a polgári társadalom és a diplomácia testület 240 képviselőjének a jelenlétében mondott beszédet.

A Metz Yeghern, a Sorscsapás vezette be a múlt század szörnyűséges katasztrófáinak a sorát

A Szentatya felidézte Szerzs Szargszjan múlt évi vatikáni látogatását, amikor II. Karekin katholikosszal, XIX. Nerszesz Bedrosszal és az azóta elhunyt I. Aram pátriárkákkal együtt  2015. április 12-én részt vettek a Vatikáni Szent Péter bazilikában azon a liturgián, amelyen megemlékeztek az örmény népirtás centenáriumáról. „A „Metz Yeghern, a Sorscsapás” sújtotta az örmény népet és hatalmas embertömeg halálát okozta. Ez a tragédia vezette be a múlt század szörnyűséges katasztrófáinak a sorát, melyek megtévelyedett faji, ideológiai vagy vallási alapon jöttek létre és homályosították el a hóhérok elméjét, egészen odáig menően, hogy célul tűzzék ki egész népek megsemmisítését” – hangsúlyozta a pápa.

A múltbeli szenvedések tapasztalataival a jövő előtt

A Szentatya tisztelettel adózik az örmény népnek, mely az evangélium fényétől megvilágosítva, a történelem legsötétebb pillanataiban is Krisztus keresztjében és feltámadásában találta meg azt az erőt, mely újból fölemelte és méltósággal útjára indította. Mindez felfedi a keresztény hit mélységét és az abba foglalt vigasz és reménység végtelen kincsét. Tekintettel a múlt század baljós eseményeire, a pápa élő reménységének adott hangot, hogy az emberiség a múlt tragikus eseményeiből tudjon olyan tanulságot levonni, mellyel felelősen és bölcsen elébe megy a veszélyeknek. Mindenki sokszorozza meg ezért az erőfeszítését, hogy a párbeszéd, a béke állhatatos és őszinte keresése, az államok együttműködése felülkerekedjen! – óhajtotta a pápa.

Az egy Istenben hívők egyesítsék az erőiket, hogy elszigeteljék mindazokat, akik eszközzé teszik az Isten szent Nevét  

A katolikus egyház aktívan kíván együttműködni mindazokkal, aki szívükön viselik az emberiség sorsát és az emberi személy jogainak a tiszteletét, hogy érvényre juttassa a világban a lelki értékeket, leleplezve mindazokat, akik megrontják annak szépségét és jelentését. Ebben a tekintetben életfontosságú, hogy mindazok, akik Istenben hisznek, egyesítsék az erőiket, hogy elszigeteljék mindazokat, akiknek a vallás csupán az a célt szolgálja, hogy a háború ügyét, a felülkerekedést és az erőszakos üldözést mozdítsák elő, miközben eszközzé teszik az Isten szent Nevét.

Őrizzétek az újrakezdés lelkületét is

Ma, főként keresztények – miként és talán még inkább, mint az őskeresztény időkben – vannak kitéve megkülönböztetésnek és üldöztetésnek a megvallott hitük miatt, miközben a világ különféle térségeiben lévő konfliktusokra nem találnak megoldásokat, melyek gyászt, rombolást és teljes népek erőszakolt migrációját okozzák. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy a nemzetek sorsáért felelős személyek bátorsággal és késlekedés nélkül hozzanak kezdeményezéseket, melyek véget vetnek a szenvedésnek, békét keresnek és azok befogadását, akik az erőszak és az üldöztetés áldozatai. Az örmény nép mindezt saját személyében tapasztalta meg: ismeri a szenvedést és a fájdalmat, ismeri az üldöztetést. Megőrzi nemcsak a múlt sebeinek az emlékezetét, hanem annak a lelkületét is, Aki mindig megengedte neki az újrakezdést. Ilyen értelemben arra bátorítok benneteket, hogy soha nem szűnjön meg az értékes hozzájárulásotok a nemzetközi közösséghez.

Huszonöt évvel ezelőtt nyerte vissza függetlenségét Örményország. Jó alkalom az örvendezésre, az emlékezésre az elért eredmények miatt és új célok kitűzésére. Mindez akkor lesz hasznos minden örmény számára a hazában és szerte a diaszpórában, ha összegyűjtik és egyesítik az erőiket az ország polgári és társadalmi építésében. Ehhez mindig számba kell venni, hogy meg ne szűnjön az erőfeszítés a gyengék és kevésbé szerencsések társadalmi igazságossága érdekében.

Utat találni néhány szomszédos országgal fennálló feszültség legyőzésére

Országotok története azonos ütemben halad a keresztény önazonosságával, melyet megőrzött a századokon át.  Ez az önértelmezés, távol attól, hogy  akadályozná az állam egészséges laicitását, inkább megkívánja, táplálja és segíti az állampolgárok részvételét. Az egész örménység összetartása, és megnövekedett elkötelezettsége, hogy hasznos utakat találjanak néhány szomszéd országgal fennálló feszültség legyőzésére, megkönnyítik ezeket a fontos célkitűzéseket, melyek Örményország számára meghozzák az igazi újjászületés korszakát.

A katolikus egyház szolgálata az oktatásban és az egészségügyben

A katolikus egyház, mely korlátolt erőivel, de jelen van az országban, örömmel nyújt segítséget az ország felvirágoztatásához, a gyengébbek és szegényebbek nevelése terén, az egészségügyben és a karitász síkján, amint azt az ashotsk-i „Redemptoris Mater kórház”, a jereváni oktatási intézmény és az örmény karitász művei mutatják. Isten áldja meg Örményországot, ezt a hittől, a vértanúk bátorságától és minden fájdalmas emberi reménységtől megvilágosított földet!” – zárta beszédét a pápa az örmény elnöki palotában, az ország hatóságainak képviselői előtt.