Az, aki az emberek munkáját kizsákmányolva gazdagszik meg olyan, mint a vérszívó, és halálos bűnt követ el – jelentette ki Ferenc pápa csütörtökön reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A gazdagok, akik a szegények vérét szívják

A szentleckében (Jak 5,1-6) Jakab apostol erős hangon figyelmezteti a gazdagokat, akik az embereket kihasználva halmozzák föl vagyonukat. A gazdagság önmagában jó dolog, de viszonylagos, nem pedig abszolút érték. Tévednek, akik az úgynevezett bőség teológiáját követik, amely szerint Isten úgy mutatja meg, hogy igaz ember vagy, hogy nagy gazdagságot ad neked. A probléma ott rejlik, hogy nem szabad a szívünknek a gazdagsághoz ragaszkodnia, mert nem lehet egyszerre Istent és a gazdagságot is szolgálni. Ez olyan béklyót rakhat ránk, amely miatt nem tudjuk szabadon követni Jézust. Ahogy Szent Jakab mondja: „Az a bér pedig, amelyet a földeteket learató munkásoktól visszatartottatok, íme felkiált, és az aratók szava felhatol a Seregek Urának fülébe”.

Trükkös szerződésekkel játsszák ki a munkavállalókat

Amikor úgy szerez vagyont valaki, hogy kihasznál másokat, amikor a gazdagok kizsákmányolják az emberek munkáját, akkor ők, szegények rabszolgává lesznek. De nézzünk körül itt és most, az egész világon ez történik. „Dolgozni akarok” – rendben, kötnek veled egy szerződést. Szeptembertől júniusig. Nyugdíjlehetőség nélkül, egészségbiztosítás nélkül. Júniusban felfüggesztik, aztán július-augusztusban marad az éhkopp. Szeptemberben meg újra megkötik a szerződést. Akik ezt csinálják, igazi vérszívók, az emberek véréből élnek és dolgozó rabszolgákká teszik őket.

A munkahelyi kizsákmányolás halálos bűn

Ferenc pápa fölidézte, amit egy lány mesélt neki: talált egy munkát napi 11 órában, amiért 650 eurós havi fizetést kapott feketén. Azt mondták neki: „Ha tetszik, elfogadod, ha nem, mehetsz. Sokan vannak a helyedre, ott sorakoznak mögötted az emberek”. Ezek a gazdagok szaporítják vagyonukat, ahogy az apostol mondja: „a leölés napjára hizlaljátok szíveteket”. Ezeknek az embereknek a vére, amit kiszívtak az Úrhoz kiált, az igazság kiáltása. Az emberek kizsákmányolása ma valódi rabszolgaság – állapította meg a pápa. Mi azt hisszük, hogy ma már nem léteznek rabszolgák: igenis vannak. Igaz, hogy már nem Afrikából hozzák, hogy eladják őket Amerikában. De a városainkban zajlik. És ott vannak ezek az üzérek, akik igazságtalanul bánnak a munkavállalókkal.

Sok vezekléssel lehet megtérni ebből a bűnből

Tegnap, az audiencián (szerdai általános kihallgatás, a pápa katekézise – a szerk.) a gazdag és a koldus Lázár példabeszédéről elmélkedtünk. De ott a gazdag a saját világában élt és nem vette észre, hogy valaki az ajtaja előtt éhezik. Ez azonban rosszabb: aki azért éhezteti ki a dolgozó embereket, hogy ő keressen rajta. Az emberek véréből él, és ez halálos bűn. Sok-sok vezeklésre van szükség, sok visszaszolgáltatásra ahhoz, hogy valaki megtérjen ebből a bűnből.

A kapzsi ember temetése

Ferenc pápa ekkor egy történetet mesélt el: meghalt egy kapzsi ember és az emberek azon viccelődtek, hogy oda lett a temetés, mert nem tudták lecsukni a koporsót, ugyanis mindenét magával akarta vinni és nem tudta. Senki nem viheti magával a gazdagságát. Gondoljunk erre a mai drámára: az emberek kizsákmányolására, azoknak a vérére, akiket rabszolgává tesznek, az emberkereskedőkre, és nemcsak azokra, akik a prostituáltakkal és a gyerekekkel kereskednek a kiskorú munkavégzés miatt, hanem a – mondjuk úgy – civilizáltabb változatára: „Én eddig fizetlek, szabadság, egészségbiztosítás, minden nélkül feketén… és majd jól meggazdagszom!” Fohászkodjunk az Úrhoz: értesse meg velünk Jézusnak az egyszerűségét, amellyel a mai evangéliumi szakaszban szól (vö. Mk 9,41-50): fontosabb egy pohár víz Krisztus nevében, mint az a sok gazdagság, amit az emberek kihasználásával halmozunk föl – zárta csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.