„A hideg miatt meghalt római hajléktalan, a négy meggyilkolt jemeni szerzetesnővér, az úgynevezett ritka betegségek…” – jelzik többek között Ferenc pápa hétfő reggeli szentmiséjének homíliájában korunk „sötét völgyeit”. A szentmisében a 22. Jó Pásztor zsoltár szól így: „Járjak bár a halál árnyékában, sötét völgyeiben, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy”.  Ezekkel a drámákkal szemben – hangsúlyozta a pápa – „a keresztény ember egyetlen válasza az Istenbe vetett bizalom. Amikor egy kisgyermek meghal valamilyen ritka betegségben, őt is az Isten kezeire bízzuk, aki soha nem hagyja el az ő népét”.

Korunk „sötét völgyeinek” a tapasztalata

Ferenc pápa ezeket a súlyos gondolatokat a napi olvasmány kapcsán említette, mely Zsuzsanna és a vének történetéről szól. „Zsuzsanna igaz nő, nem hagyja, hogy beszennyezze őt a két hamis bíró, hanem inkább Isten kezére bízza magát, még a halált is kész vállalni, csakhogy ne kelljen megtennie, amit azok akarnak tőle. Az Úr azonban mindig velünk jár, szeret bennünket és nem hagy el”. Innét tekintett körül Ferenc pápa és kapcsolta össze a jelenkor „sötét völgyeivel, amelyekben  oly sokan meghalnak táplálék híján, a háborúkban, sok gyermek fogyatékos, mozgássérült lesz… Amikor a szülőket kérded a gyerek betegsége felől – elmélkedett tovább a pápa – azt válaszolják: Senki nem tudja; vagy így felelnek: Ritka-betegség a neve. Amikor ezeket látod, arra gondolsz: De hol vagy most, Uram, hol vagy? Velünk jársz? Ez volt Zsuzsanna érzése is… és a miénk is. Nézz csak arra a legyilkolt négy szerzetesnővérre, akik szeretetből szolgáltak és végül gyűlöletből mészárolták le őket! De Uram, hol  vagy most? – tette fel ismét a fájdalmas kérdést Ferenc pápa?

Hogy miért szenved egy gyermek? Nem tudom, de az Istenre hagyatkozom

„Hogyan bízhatom rád magam, amikor ezeket a dolgokat látom? – folytatta. Amikor ilyen dolgok történnek meg velem, mindnyájan  mondhatjuk: „Hogyan tudom rád bízni magam, Uram? Ezekre a kérdésekre csak egy válasz van: Nem tudom megmagyarázni, nem, képtelen vagyok rá!”. Hogy miért szenved egy gyermek? Nem tudom, ez egy titok számomra. Csak Jézus ad némi fényt a lelkemnek, nem az értelmemnek, amikor a Getszemáni kertben így imádkozik: Atyám, vedd ezt a kelyhet…, de legyen meg a te akaratod! Igen, ő az Atyja akaratára hagyatkozik. Jézus nem tudja, hogy végződik mindez, halállal, félelemmel, de az utolsó szava a keresztről így hangzik: Atyám, a te kezedbe ajánlom magam! és meghal. Az Istenre hagyatkozni, aki a népével együtt jár, aki az egyházával együtt jár: ez a hit aktusa. Rád hagyatkozom. Nem tudom, hogy ezek miért történnek meg, de rád hagyatkozom. Te tudni fogod, miért!”.

A rossz nem végleges, az Úr velünk van mindig           

„Jézus tanítása abban áll – folytatta a pápa és a Jó Pásztor zsoltárra utalt ismét  – hogy az ember az Úrra bízza magát, aki pásztor, és így nem hiányzik neked majd semmi. Még ha sötét völgyekben is jár, tudja, hogy a rossz, csak a jelen pillanatban rossz, mert végleges rossz nem lesz, hiszen az Úr veled van, vesszeje és pásztorbotja  megvigasztalnak téged. Ez egy kegyelem, amit kérni kell: Uram, taníts meg engem, hogy a te kezedre bízzam magam, hogy te vezess engem, a sötét és rossz pillanatokban is, még a halál pillanatában is”.

Bár nem értjük, mégis az Úrra hagyatkozunk!

„Jót tesz nekünk ma, ha életünk nehézségeire és problémáira gondolunk és kegyelmet kérünk az Úrtól, hogy rá tudjunk bízni magunkat. Gondoljunk azokra, akinek utolsó pillanatukban nincs senkijük, aki megsimogassa az arcukat. Három nappal ezelőtt, itt az utcán meghalt egy hajléktalan, meghalt a hidegtől. Akkor, amikor Róma városa tele van emberekkel és minden lehetőség megvan a segítségre. Miért, Uram? Még egy simogatást sem kapott… Rád bízom magam, Uram, benned nem csalódom! Uram, ha nem is értelek, akkor is rád hagyatkozom!” – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa a Szent Márta házban tartott szentmise során.

(vl)