Ez annak a hatásnak az előkelő jele, amelyet a pápa látogatása tett az amerikai társadalomra. Az út pozitív következményeiről az AP hírügynökség római tudósítója Patrisha Thomas nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak.
„Hatalmas és pozitív érzéseket váltott ki a pápalátogatás” – mondta. Mély benyomást tett rá, hogy a Szentatya a viták, illetve az amerikai jobb és baloldal fölé tudott emelkedni. Nem habozott megmondani a véleményét a Kongresszusban, az ENSZ-ben, a Fehér Házban, de nem lépett bele a Demokraták és a Republikánusok közötti vitába. Fölébe emelkedett és mindent meg tudott tenni, ami szívéhez közel állt: találkozott a hajléktalanokkal, a harlemi iskola gyermekeivel, ellátogatott a Ground Zero-hoz és beszélgetett a bevándorlókkal. Útja utolsó napján pedig egy börtönben tett látogatást. Nagyon megható volt látni ahogy kezet fog a kemény, agyontetovált rabokkal, és ő teljes nyugalommal és vidáman beszélget velük.
Az amerikaiakat nagyon megérintették a Ferenc pápás gesztusok, amelyek az ún. perifériákkal való találkozását jellemzik. A repülőgépen is mondták neki, hogy egy sztárrá vált az amerikaiak körében. Mindenki meg akarta érinteni, a közelébe akart kerülni… A pápa viszont világosan kijelentette a repülőgépen: „Isten szolgáinak szolgája vagyok”. Saját szerepénél maradt.
Ennek az útnak a pozitív következményeit illetően az AP hírügynökség római tudósítója elmondta, hogy hosszú távon ez nem előrelátható, mert az amerikai politika nagyon összetett. „Az biztos, hogy amikor megválasztása után megjelent a Szent Péter bazilika központi loggiáján, Amerikában elindult egy változás. Az USA-ban 71 millió katolikus él és Ferenc pápának sikerül egyesítenie őket, elsősorban az irgalmasság kiterjesztése és a perifériák felé való elindulás terén. Ez az első jele hatásának az Egyesült Államokban” – fogalmazott az AP hírügynökség római tudósítója.