Helyreigazítás a sajtóban keringő hamis híresztelésekről, Ferenc pápa lemondatásáról

Szabó Ferenc jezsuita teológus a Vatikáni Rádió magyar műsorának volt szerkesztője 25 éven át, aki ma is közelről követi Ferenc pápa szolgálatát, és a kettős családszinódusról könyvet írt – mostani jegyzetében megvilágítja a pápaellenes felületes és sokszor torzító, vagy egyenesen hazug híresztelések hátterét.

A hívő és nem hívő körökben egyaránt népszerű Ferenc pápa péteri szolgálata elejétől meghirdette reformtörekvéseit, amelyeket az egyháziak és a világi hívek széles tömegei örömmel üdvözöltek; mindazok, akik a II. vatikáni zsinat egyháztanát vallják (Lumn gentium 8): az Egyház szent, mert a feltámadott Krisztus Szentlelke élteti, ugyanakkor a Test tagjai bűnös emberek: ezért a látható egyház állandó reformra, megújulásra szorul: a bűnbánat útját járja, míg a földön vándorol.

Az Evangélium öröme (Evangelii Gaudium) kezdetű dokumentumában a pápa megjelölte programját: „Amikor arra kapok felszólítást, hogy úgy éljek, ahogyan másoktól is megkívánom, gondolnom kell a pápaság megtérésére is!” (Evangelii Gaudium 32) Ferenc pápa utalt arra, amit már II. János Pál is mondott: a pápai primátus gyakorlásának új formáját kell megtalálni.[1]

Bergoglio pápa kezdettől fogva Róma püspökének nevezi magát, küzd a túlzó (római) centralizálás ellen, és elindította a Római Kúria reformját, amely magában a Vatikánban is többeknél nagy ellenérzést váltott ki, és a 2. Vatileaks-hez vezetett. Erre visszatérek.

Ismeretes a konzervatívok ellenállása a két családszinóduson (erről tanúskodott pl. a 13 konzervatív bíboros levele a pápának), majd a szinódus záródokumentumát és annak gyümölcsét, az Amoris laetitia (A szeretet öröme) k. buzdítás 8. fejezetét bírálók zavarkeltése. A buzdítás értelmezéséhez kapcsolódott négy bíboros ma már nyilvánossá vált levele.[2] A Szentatyának címzett 2016. szeptember 19-i levélben Raymond Leo Burke amerikai érsek, a Szuverén Máltai Lovagrend (azóta leváltott) lelki patrónusa, Walter Brandmüller nyugalmazott kuriális érsek, Carlo Caffarra nyugalmazott bolognai érsek és Joachim Meisner nyugalmazott kölni érsek utalt az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás nyomán támadt helyzetre. A négy bíboros értékelése szerint bizonytalanság alakult ki a hívek körében, különösen az apostoli buzdítás 8. fejezetét illetően, amely többek között az elvált újraházasodottak – egyes konkrét esetekben – lehetséges szentségekhez járulását is érinti.

Mivel Ferenc pápától nem kaptak választ (érthető, hiszen a pápa éppen az ilyen kazuisztika ellen van), november 14-én a sajtóban nyilvánosságra hozták a levelet. Ezt a szokatlan eljárást még az egyébként konzervatívnak tartott Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa is bírálta.[3] 2017. január 8-án az olasz Tgcom24 tévécsatornának adott interjújában kijelentette: megdöbbentette az a mód, ahogyan a négy bíboros nyilvánosan kérdőre vonta a pápát. „Mindenkinek, a katolikus Egyház bíborosainak pedig különösen joga van levelet írni a pápának. Ám ami megdöbbentett engem, az az, hogy a levelet nyilvánosságra hozták, s ezzel próbálták a pápát rákényszeríteni, hogy mondjon igent vagy nemet. Ez nem tetszik nekem.” Minderről a nemzetközi sajtó beszámolt, fokozta a zűrzavart, terjesztett egyéb bírálatokat is Ferenc pápa elszólásairól (amelyeket később pontosított).

Hogy milyen nehézségekbe ütközött a Ferenc pápa által elkezdett reform a Kúriában, a Vatikánon belül is, azt jól tanúsítja a titkos dokumentumok újabb kiszivárogtatása. (Vatileaks 2), majd a felelősök, Monsignor Lucio Vajjo Balda és Francesca Immacolata Chaouqui pere. Ferenc pápa nehéz küzdelmét hitelesen dokumentálja – a Vatileaks 2 botránya után – Gianluigi Nuzzi Via crucis című könyve (Chiara lettere, Milano, 2015).

Különösen a Vatikán pénzügyeit igyekszik átláthatóvá tenni Ferenc pápa. Az elmúlt években a botrányokra bukó média legtöbbször az IOR (Istituto per le Opere Religiose = Vallási ügyek Intézete, a „Vatikáni Bank”) pénzügyeinek tisztázásáról, Ferenc pápa újabb és újabb rendelkezéseiről, kinevezéseiről beszélt. A reform az átlátszóságot célozza, a korábbi (Marcinkus érsek idején gyakorolt[4]) pénzmosás megszüntetését, a maffia kizárását, tehát azt, hogy az IOR csak a Szentszék pénzügyeit kezelje, a Kúrián pedig törekedjenek a szegénységre. A pápa elszántan végre akarja hajtani a reformot. Emlékeztünk arra, hogy 2014-ben karácsony előtti diagnózisában a Kúria betegségének 15 jelét sorolta fel, a következő évben pedig azokról az erényekről szólt, amelyek az egyház központjában a pápa munkatársai körében kívánatosak.

2015-ben jelent meg a Mondadori kiadónál Antonio Socci újságírónak, a RAI 2 volt helyettes igazgatójának pápaellenes könyve: Non è Francesco, ezzel az alcímmel: „Az Egyház nagy viharban.” E bestsellerré vált könyvben azt a különböző híreszteléseket összegező tézist fejti ki, hogy Bergoglio bíboros megválasztása szabálytalan volt, és már előtte Ratzinger pápa lemondását is a „maffia” készítette elő. Hiába cáfolták ezeket az alaptalan állításokat hozzáértők, sőt maga Benedek pápa is többször nyilatkozott önszántából történt lemondása indokairól, a pletyka tovább terjedt. Azért is, mert éppen Antonio Socci saját blogján tovább szellőzteti a pápaellenes kritikákat. Hozzá, már megcáfolt könyvéhez és blogjához vezetnek a szálak a legutóbbi hazai híreszteléstől is, Ferenc pápa lemondatásáról.

Tehát az elmúlt héten a magyar médiában is kis vihart keltett híresztelés forrása is Socci volt, legalábbis őrá hivatkozik a konzervatív angol lap, a London Times napilap, amikor arról tudósít, hogy a Ferenc pápát támogató bíborosok arra kérik a Szentatyát, hogy mondjon le a pontifikátusáról, hogy a helyére Pietro Parolin bíboros kerülhessen. A bíborosok attól félnek, hogy a pápa reformjai az Egyház szakadását okozzák, amely »katasztrofálisabb« lenne, mint az 500 évvel ezelőtti reformáció által okozott szakadás. A Times a prominens olasz katolikus újságíró és Vatikán-szakértő, Antonio Socci munkájából merít.” Persze az angol lap kerekít, újrafogalmaz. A forrást visszakerestem:

http://www.liberoquotidiano.it/news/opinioni/11748634/VaticanoAntonio-Socci-contro-Papa.html

Ennek címe: „Antonio Socci Ferenc pápa ellen. Legutóbbi megnyilatkozásain megütköznek még a Bergoglio-pártiak is.” A cikk Ferenc pápa különböző elszólásait sorakoztatja fel: általában rögtönzések, amelyeket vissza kell helyeznünk összefüggésükbe, és amelyet maga a pápa is kiigazított. Később a cikkben még ezt olvasom: „Egy amerikai médium (EWTN?) közli ezt a híresztelést: lehetséges, hogy Ferenc pápa összehívja a III. vatikáni zsinatot. Az Egyházban terjed az aggodalom (Ferenc pápa) pontifikátusával szemben, még az őt megválasztó bíborosok körében is.”

Socci ezután még vitatkozik azokkal, akik korábbi könyvét bírálták és helyreigazították a legutóbbi konklávéval kapcsolatos híreszteléseit. (Főleg az őt cáfoló Geraldina Boni kánonjogász nő jogos kritikájával.)

Kitérő

Újabb, tegnapi hír: Lombardi Ratzinger lemondásáról , Mgr Magri, R. barátja… ellenében Ratzinger: szabad elhatározásból:

http://www.lastampa.it/2017/03/09/vaticaninsider/ita/vaticano/strana-testimonianza-di-amicizia-quella-di-negri-per-benedetto-Z720fOmNm5Gd538iWeh6JO/pagina.html)

Lásd még Martini–Ratzinger, Andrea Tornielli 2015-ös hosszú ismertetése: KONKLÁVÉ, Ratzinger lemondása (nehézségek a Kúriával!), Vatileaks 1:

http://www.lastampa.it/2015/07/17/vaticaninsider/ita/vaticano/martini-la-rinuncia-di-benedetto-e-il-conclave-tID3bZyoK0gL5cPmd66JQO/pagina.html

Lásd még a „maffiá”-ról:

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20150928_tagja_volt_a_papaellenes_mafia_klubnak_a_liberalis_belga_biboros

A London Times konzervatív napilap hosszabban idézi, de szerintem átértelmezi Socci blogjának következő megjegyzéseit:

„A rá szavazó bíborosok jelentős része rendkívül nyugtalan, és a csoport… amely a megválasztását megszervezte és mostanáig támogatta őt anélkül, hogy bármikor is elhatárolódott volna tőle, most az erkölcsi rábeszélést fontolgatja, hogy meggyőzzék őt a nyugalomba vonulásról.” Itt idézőjel van, de a következő már értelmezés:

Most ez a csoport az, aki úgy gondolja, hogy a pápának le kellene mondania, hogy a helyére Pietro Parolin bíboros, a Vatikán államtitkára kerülhessen – állítja Socci. Az újságíró úgy gondolja, a csoport mintegy tucat személyből áll, de a tagok befolyása jóval nagyobb a számuknál. Négy évvel XVI. Benedek lemondása és Bergoglio színrelépése után, a szituáció a katolikus egyházban robbanásközelivé vált, talán ténylegesen az egyházszakadás határára jutva, ami akár sokkal katasztrofálisabb is lehet, mint az egykor Luther által okozott szakadás [akit ma Bergoglio egyháza épp rehabilitál].

Figyeljük meg az angol lap pontatlanságát. Először Soccit idézve a választó bíborosok jelentős részéről beszél, később pedig egy tucatnyiról. Nos, a több, mint száz választó bíborosból egy tucatnyi nem jelentős rész!

Tehát a London Times manipuláló közvetítésével a „Vatikán-szakértőnek” nevezett Antonio Socci újságíró pletykagyűjteményére megy vissza a napokban a magyar médiában kritikátlanul közzétett híresztelés: Ferenc pápa lemondását kérik őt megszavazó bíborosok.

Sajnos, Magyarországon nemcsak a felületes sajtó, hanem szolgálatban levő papok között is vannak olyanok, akik pápábbak a pápánál, akik a II. vatikáni zsinat által jóváhagyott szövegeket, rendelkezéseket megkérdőjelezik (pl. liturgikus reform, ökumenikus párbeszéd, hasonlóan a X. Piuszhoz visszahajló Lefebvre érsek követőihez. Vagy megemlítem a családszinódust és Ferenc pápát keményen bíráló Athanasius Schneider kazahsztáni püspököt is szerepeltetették hazánkban, terjesztik beszédeit. Egyesek az Amoris laetitia k. buzdítást Ferenc pápa egyéni elmélkedésének tartják, jóllehet a pápa a világegyházat képviselő szinódusi atyák kétharmados többsége által megszavazott tételek alapján fogalmazta meg szövegét. Tehát ez ugyanúgy a szinódus gyümölcse, mint II. János Pál Familiaris consortio k. buzdítása volt 1981-ben.

Az Egyházban van helyes tanbeli fejlődés, a hit és a dogmák fokozatos elmélyítése, hiszen a Lélek által éltetett valóság, Krisztus Teste, nem múzeum. A nagy jezsuita teológus előbb modernizmussal gyanúsított, élete végén bíborossá kinevezett Henri de Lubac atyát idézem, aki a Tradíció embere volt, de kijelentette: az igazi hűség a helyes haladásban van, mert aki változatlanul akarja megőrizni, „konzerválni” a katolikus tanítást, éppen azt árulja el, amit védelmezni akar. És a katolikus hívő a jelenkori pápának, Péter mostani utódának engedelmeskedik, nem menekül vissza a letűnt múltba, mert hiszi, hogy Krisztus Lelke a jelenlegi pápát vezérli a tanításban és a kormányzásban.

Hála Istennek, a keresztények nagy többsége, sőt, még a nem hívők nagy hányada is, örömmel üdvözli Ferenc pápa rokonszenves alakját, nyitottságát, elszánt reformkezdeményezéseit.

Befejezésül Walter Kasper bíborost idézem, aki interjúkötetében úgy jellemezte Ferenc pápát, mint az „Irgalmasság tanúját”. A teológus bíboros, aki régóta ismeri Bergoglio pápát, kijelenti: teljes a harmónia lelkiségük és teológiájuk között. Ferenc pápának kitűnő a teológiája; mint jezsuita az ignáci lelkiséget és megkülönböztetést gyakorolja döntéseiben, igazán empatikus személyiség, s az irgalmasság áll lelkisége középpontjában. Minden erejével az egyház reformjára törekszik, ami nagy bátorságot követel tőle. „Ferenc pápa bátor reformátor.”

[1] II. János Pál 1995. május 25-i Út unum sint/Hogy egyek legyenek kezdetű enciklikájában (95–96) hangsúlyozta a pápai primátus gyakorlásának helyes módját.

[2] http://chiesa.espresso.repubblica.it/articolo/1351432.html – bíborosok és püspökök mellettük és ellenük (2016-ban 18 szólt hozzá, 7 elítélte a levélírók módszerét

[3]http://www.magyarkurir.hu/hirek/gerhard-muller-szerint-papanak-nyilt-levelet-iro-negy-biboros-kart-okoz-az-egyhaznak

[4] Lásd Szabó Ferenc SJ: A Vatikán keleti politikája. Az Ostpolitik színe és visszája. Budapest, 2015, Jezsuita Kiadó, 187–193. p.: Marcinkus és Calvi kapcsolata.