Isten nem hagyja magára az igazakat

Array ( [0] => WP_Term Object ( [term_id] => 144 [name] => Kiemelt [slug] => kiemelt [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 144 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 0 [count] => 2949 [filter] => raw [term_order] => 66 [cat_ID] => 144 [category_count] => 2949 [category_description] => [cat_name] => Kiemelt [category_nicename] => kiemelt [category_parent] => 0 ) [1] => WP_Term Object ( [term_id] => 3 [name] => Vatikán [slug] => vatikan [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 3 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 7 [count] => 2387 [filter] => raw [term_order] => 13 [cat_ID] => 3 [category_count] => 2387 [category_description] => [cat_name] => Vatikán [category_nicename] => vatikan [category_parent] => 7 ) )

Isten soha nem hagyja magára az igazakat, míg azok, akik gonoszságot hintenek olyanok, mint az ismeretlenek, akiknek az ég nem jegyzi a nevét.

Erről tanított október 8-án, csütörtökön reggel Ferenc pápa a vatikáni Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén. Egy bátor édesanya, férjjel és három gyermekkel, még negyven éves sincs és egy rosszindulatú daganat szögezi az ágyhoz. Miért? Egy idős asszony, akinek szívét imádság tölti meg, akinek a fiát meggyilkolta a maffia. Miért?

A pápa hangja felerősíti a kérdést, amely oly sok ember gondolataiba hasít éles késként; akiknek erős hitét próbára teszik az élet tragédiái. Miért történik ez, milyen előnyünk származik belőle, hogy betartjuk Isten parancsait, míg a gőgösek, akik rosszat tesznek, sokasodnak, próbára teszik az Istent és semmi bántódásuk nem esik? (vö. Mal 3,13-20) – utalt Malakiás könyvére a pápa. Hányszor látjuk ezt a valóságot a rossz emberekben, akik ártanak másoknak és látszólag az életben minden jól megy nekik: boldogok, mindenük megvan, amire vágynak, nem szenvednek hiányt semmiben. Miért, Uram? Ez a sok miért egyike… Miért van az, hogy annak az arcátlannak, aki senkivel nem törődik, se Istennel, se másokkal, aki igazságtalan és gonosz is, minden sikerül az életben, mindene megvan, amit akar, és mi, akik jót akarunk tenni, annyi gonddal küszködünk?

A választ erre a miértre Ferenc pápa a zsoltárok könyvéből merítette a napi liturgia alapján: „Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, aki az Úr törvényében leli meg gyönyörűségét” (vö. Zsolt 1). Most nem látjuk a gyümölcsét a szenvedésnek, amit ezek az emberek elviselnek, akik hordozzák keresztjüket. Éppúgy, ahogy Nagypénteken és Nagyszombaton nem látszottak a gyümölcsei a keresztre feszített Istenfiúnak, az ő szenvedésének. És mindaz, amit tenni fog, sikerül majd. Mit is mond a zsoltár a bűnösökről, akikről mi azt hisszük, hogy minden dolguk sikerül? „Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.” (vö. ugyanott).

A bűnösök útja kapcsán, mely a semmibe vész, Ferenc pápa idézte a dúsgazdag és a szegény Lázár evangéliumi példabeszédét. Ez a példázat a kilátástalan nyomorúságot jelképezi, szemben a bővelkedővel, aki az asztaláról lehulló morzsát is megtagadja a szegénytől. Érdekes – jegyzi meg a pápa -, hogy ennek az embernek nem mondják a nevét. Csak egy jelzővel illetik: gazdag. A gonoszakról Isten emlékkönyvében nem szerepel név. Csak annyi: egy gonosz, egy csaló, egy kizsákmányoló… Nincs nevük, csak jelzőjük. Azok az emberek viszont, akik az Úr útján igyekeznek járni, Fiával együtt lesznek, akinek van neve: az Üdvözítő Jézus. Olyan név ez, amit nehéz felfogni, megmagyarázhatatlan a kereszt megpróbáltatása miatt és mindazért, amit el kellett szenvednie értünk – mondta még csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.