Leszbosz története
A középkorban a negyedik kereszthadjárat idején elfoglalták a keresztesek a szigetet, majd a Latin Császárság része lett. 1355-ben genovai Gattilusio család megszerzett néhány görög szigetet és a központját Leszboszon építette ki. Ettől kezdve mintegy száz évig a sziget önálló állam volt, amelynek első uralkodója támogatta Nagy Lajos magyar királyt az Oszmán Birodalom és Bulgária ellen indított 1366. évi hadjáratában. 1460-ban az ottomán birodalom kebelezi be és a török uralom több mint 450 éve át tartott 1912-ig. Leszbosz 1923-ban egyesült Görögországgal. A sziget északi része mintegy 10-12 km távolságra fekszik a török partoktól, onnan tehát könnyűszerrel át lehet evezni a leszboszi partokra. Leszbosz szigete egyházjogilag a Kükládok szigetvilágának Naxos érsekségéhez tartozik, ahol a lakosság 8 százaléka katolikus, a mintegy ötezer katolikus hívő 30 plébánián él, őket 11 pap látja el – a 2016-os Pápai Évkönyv adatai szerint. Leszbosz szigetének 87 ezer lakosából mindössze pár százan vannak katolikusok. A szigetlakók döntő többsége görög ortodox keresztény.
A Népek Apostola Leszbosz szigetén
Az Újszövetségi Szentírásban az Apostolok Cselekedeteiben olvasunk arróla amint Pál apostol harmadik apostoli útja során Korintusból Jeruzsálembe igyekszik: „Mi hajóra szállva előrementünk Asszoszba, ott akartuk fölvenni Pált. Ő rendelkezett így, mert maga szárazon akarta az utat megtenni. Amikor Asszoszban találkoztunk, fölvettük és Mitilénébe hajóztunk. Innen továbbhajóztunk, s másnap Kiosz elé értünk. A következő nap Számoszon kötöttünk ki, majd ismét a következő nap megérkeztünk Milétuszba” (ApCsel 20,13.14). A Népek Apostol egy éjszakát töltött tehát Leszbosz szigetén Mitiléné kikötővárosában, de az egyháztörténelem nem tud arról, hogy az apostoli korban itt keresztény közösség született volna.
(vl)