Május 26-án csütörtökön, száz éves korában elhunyt Loris Capovilla bíboros, XXIII. János titkára

Az idős és beteg bíborost egy bergamoi klinikán ápolták egy ideje. Május 16-án, múlt hét hétfőjén Ferenc pápa telefonon felhívta Capovilla bíborost, aki a meglepetéstől nem tudott szólni, éppen csak megköszönte a szívélyes érdeklődést. Minderről Marco Boato szenátor számolt be az „Eco di Bergamo” című lapnak adott interjújában, aki éppen jelen volt a telefonbeszélgetésnél: „Miután felvette a kagylót, csak hallgatott, mert nem tudott megszólalni, de amikor felismerte a telefonáló hangját, felragyogott az arca. Csak annyi ereje volt, hogy megköszönje. Nyolc éves korom óta ismerem őt és barátok  maradtunk 64 éven át. Ebben az időben több száz levelet, talán ezret is váltottunk egymással” – emlékezik vissza az olasz szenátor a velencei pátriárka, a későbbi XXIII. János pápa titkárára. Halálával a bíborosok száma jelenleg 213, közülük 114 a pápaválasztó bíboros.

A zsinat egyik utolsó nagy öregje volt

Loris Capovilla 1915. október 14-én született a Pádua melletti Pontelongo-ban. Papi pályára lépett és 1940-ben szentelték fel Velencében. Kiskorúak börtönlelkésze, majd a háborúban az olasz  légierőnél teljesített szolgálatot. A háború után a „Radio Venezia” vasárnapi prédikátora, újságíró.  1953-tól Giuseppe Roncalli velencei pátriárkának a titkára 1958-ig. XII. Piusz pápa halála után a konklávéra készülődő főpásztora úgy küldi az állomásra: Fiam, vegyél két menettértit!

Persze, a XXIII. János nevet választó új pápa ott fogta, maga mellet tartotta egykori titkárát. Mindig mellette maradt, elkísérte a Jó Pápát híres olaszországi vasúti útjaira, de a legemlékezetesebb mozzanat számára is az a lélegzetelállító pillanat volt, amikor a három hónapos új pápa 1959. január 25-én, Pálfordulás ünnepén a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában meghirdette a II. Vatikáni Zsinatot – az egész egyház és a világ nagy ámulatára.

Egész életét a Jó Pápa szolgálatának szentelte

János pápa halála után az utód VI. Pál pápa zsinati szakértővé nevezte ki, majd a zsinatot követően az abruzzoi Chieti-Vasto püspökévé szentelte a Szent Péter bazilikában. 1971-ben a loréttói kegyhely prelátusa és pápa delegátusa. 75 éves korában benyújtotta lemondását és visszavonult a Jó Pápa szülőfalujába, Sotto il Monte-ba. Ettől kezdve emlékiratainak szentelte életét, melynek során sajtó alá rendezte XXIII. János pápa naplóját és írásait. „Az egy lélek naplója” című emlékirat immár a keresztény lelkiség klasszikusai közé emelte a pápát. Valójában trilógiát adott közre, hiszen az „Ez az én életem titka” és a „XXIII. János, a plébániám szentje” címmel megjelent kötetek a Jó Pápa egész lelki örökségét felölelik. Nagy érdeklődést keltett a pápa családi levelezésének a közreadása is.

Az idős nyugalmazott püspököt Ferenc pápa két évvel ezelőtt, 2014 februárjában bíborossá kreálta, de ő már nem tudott megjelenni a konzisztóriumon, így a dékán bíboros vitte el neki a pápa nevében a birétumot.