Pápai lelkigyakorlat 5. elmélkedés: Jézus nem erkölcstanító, a törékenységünket nézi

Array ( [0] => WP_Term Object ( [term_id] => 3 [name] => Vatikán [slug] => vatikan [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 3 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 7 [count] => 2387 [filter] => raw [term_order] => 13 [cat_ID] => 3 [category_count] => 2387 [category_description] => [cat_name] => Vatikán [category_nicename] => vatikan [category_parent] => 7 ) )

Ermes Ronchi szervita atya a római kúria lelkigyakorlata során ötödik elmélkedését kedden délután a „Látod ezt az asszonyt?” jézusi kérdésnek szentelte (Lk 7,47).

Jézus intőleg kérdi Simon farizeustól: Látod ezt az asszonyt?

A Lukács evangélium hetedik fejezetében olvasunk a bűnös asszony történetéről, aki követi a vendégségbe meghívott Jézust Simon farizeus házába. Jézus pedig, szakítva a hagyománnyal, megengedi neki, a mindenki által  bűnös asszonynak tartott nőnek, hogy sírjon a lábainál, hogy könnyeivel törölgesse és megcsókolva illatos olajjal öntözze azokat. Látva Simon meglepődését, Jézus intőleg kérdi őt: „Látod ezt az asszonyt?”, hiszen ő maga már úgy látja, bocsánatot nyertek a bűnei, „mert nagyon szeretett”.

Simon tévedése az ő elítélő tekintete

Simon farizeus házában egy meglepetéssel teli jelenet bontakozik ki: a vallásos és a bűnös, a hatalmas és a névtelen, a törvény és az illatszer, a szabály és a szeretet találkozásának meglepő jelenete. Simon tévedése az elítélő tekintete. Jézus pedig egész életében éppen a nem ítélkező tekintetről beszél, mely magában foglalja az irgalmas tekintetet.

A moralizmus tévedése: az Isten-ember kapcsolat középpontja a bűn 

Simon az Isten és az ember közötti kapcsolat középpontjába a bűnt állítja és az egész vallás sarokkövévé teszi azt. Ez a moralisták tévedése minden korban, a mindenkori farizeusoké . Jézus nem moralista, nem erkölcsmagyarázó. Az Isten és az ember közötti kapcsolat középpontjába az embert állítja a könnyeivel, a fájdalommal vagy örömmel teli testével, de nem a törvényt helyezi a központba – emelte ki Ronchi atya.

Előbb szegény és törékeny az ember, aztán bűnös

Az evangéliumban sokkal többször fordul elő a szegény, mint a bűnös megemlítése. Ádám előbb volt szegény, mielőtt bűnös lett volna. Mindnyájan törékenyek vagyunk, könnyeket hordozunk, ezer korlátunk fogságában élünk, még mielőtt bűnösök lennénk.

Az evangélium nem erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás

Mi vagyunk azok, akik moralizáltuk az evangéliumot, amikor azt erkölcsmagyarázó értelemben olvastuk. Kezdetben azonban nem így volt – hangsúlyozta Ronchi atya és rendtársára, a szervita P. Vannuccira utalt, aki szerint „az evangélium nem erkölcs, hanem egy megrendítő megszabadítás”. Mindez kivezet bennünket a bűn paradigmájából és bevisz a „bővelkedő életbe”.

Jézus a mának és a holnapnak a sok szeretetét látja

Simon farizeus, amikor moralizáló tekintetével ránéz az asszony múltjára, akkor abban „törvényszegések sorozatát” látja, amíg Jézus a mának és a holnapnak a sok szeretetét látja meg benne. Jézus nem veszi hallatlanra, hogy kicsoda ő, nem színleli, mintha nem tudná azt, de elfogadja őt. Elfogadja a sebeivel és főként azzal a szikrányi fénnyel, amit aztán fellobbant.

Jézus meg tudja változtatni a szemléletmódunkat  

A lakoma középpontjában Simonnak, a vallásos és hatalmas farizeusnak kellett volna állnia, de most egy nő foglalja el azt a helyet. Csak Jézus képes ennek a szemléletmódnak a megváltoztatására, hogy helyet készítsen a legutolsóknak is. Jézus áthelyezi a figyelem középpontját az asszony bűnéről a farizeus hiányosságaira, bizonyosságait lebontja és nehéz helyzetbe hozza, mint majd a házasságtörő asszony vádlóit a templomban.

Csak férfiak…! Nem egészen normális helyzet  

Ha Jézus most azt kérdezné tőlem – mondta mosolyogva P. Ronchi – hogy látod-e azt az asszonyt, akkor nemmel kellene felelnem: Nem Uram, én csak férfiakat látok. Nem egészen normális egy helyzet ez, ismerjük csak el! Tudomásul kell venni ezt az űrt, ami nem felel meg az emberiség és az egyház valóságának. De nem így volt ez az evangéliumban, ahol sok asszony követte Jézust, ellenben a mi kíséretünkben nem látom őket – hangsúlyozta a szervita szerzetes.

A Szentlélek úgy osztja az ajándékait, hogy nem tekint a személyek nemiségére           

Mitől van bennünk ilyen félelem, hogy ekkora távolságot veszünk ezektől az asszonyoktól? Jézus királyi méltósággal közömbös az asszony múltjára, a személynek a nemiségére. Ő nem érvel kategóriák és sztereotípiák szerint. És azt gondolom – folytatta Ronchi atya – hogy a Szentlélek úgy osztja az ajándékait, hogy nem tekint a személy nemiségére.

Jézus az utolsó vacsorán a lábmosással megismétli a bűnös asszony gesztusát          

Jézust megindítja az asszony lelkülete és meg is jelöli őt, nem is felejti el, hiszen az utolsó vacsorán megismétli ennek az ismeretlen és szerelmes bűnös asszonynak a gesztusát, megmossa a tanítványai lábát és meg is törli azokat. Amikor szeret, az ember isteni gesztusokat tesz. Amikor Isten szeret, emberi gesztusokat tesz és ezt az embertest szívével teszi.

Az embereket a konkrét szükségleteikkel és könnyeikkel együtt lássuk

Végül Ronchi atya a gyóntatóatyák felé fordult felhívással: Lám milyen könnyen előfordul velünk,  gyóntatókkal, hogy nem látjuk az embereket a konkrét szükségleteikkel és könnyeikkel együtt. Ehelyett az alkalmazott és áthágott szabályokra tekintünk. Általánosítás ez, mely a személyeket kategóriákba sorolja és osztályozza őket. Így aztán a szív keménységét, a szklerokardiát tápláljuk, azt a betegséget, amitől Jézus a legjobban félt minket. A szabályok hivatalnokai leszünk így, a szív analfabétái, akik nem találkozunk az élettel, hanem csak az előítéleteinkkel” – fejezte be kedden délután az ötödik elmélkedését Ermes Ronchi lelkigyakorlatos atya.

(vl)