Szerdai általános kihallgatás: Isten sosem hagy minket magunkra

Array ( [0] => WP_Term Object ( [term_id] => 144 [name] => Kiemelt [slug] => kiemelt [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 144 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 0 [count] => 2949 [filter] => raw [term_order] => 66 [cat_ID] => 144 [category_count] => 2949 [category_description] => [cat_name] => Kiemelt [category_nicename] => kiemelt [category_parent] => 0 ) [1] => WP_Term Object ( [term_id] => 3 [name] => Vatikán [slug] => vatikan [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 3 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 7 [count] => 2387 [filter] => raw [term_order] => 13 [cat_ID] => 3 [category_count] => 2387 [category_description] => [cat_name] => Vatikán [category_nicename] => vatikan [category_parent] => 7 ) )

Március 16-án, szerdán délelőtt mintegy negyvenezer hívő jelenlétében tartotta meg az audienciát a tavaszi levegőjű Szent Péter-téren. Folytatta katekézisét az irgalmasságról, s ezúttal Jeremiás könyvének 30. és 31. fejezetéről, a vigasztalásról beszélt. Isten nem hagyja magára a száműzetésben sínylődő gyermekeit, hanem irgalmas szeretetében gondjukat viseli és megmenti őket a múltban éppúgy, mint ma.

Száműzetés után felemelkedés

Jeremiás Izrael népéhez fordul, akiket idegen földre hurcoltak, és a hazájukba való visszatérésről beszél nekik. Ez a visszatérés Isten végtelen szeretetének jele gyermekei iránt. A száműzetés szörnyű tapasztalat volt Izrael számára. Hitük megingott, mert nehéz volt továbbra is hinni az Úr jóságában idegen földön, templomuk nélkül, miután látták elpusztulni országukat. Izrael száműzetésével kapcsolatban Ferenc pápa Albániát említette példaként, ahol oly sok üldözés és pusztítás után az ország újra fel tudott emelkedni méltóságban és hitben.

Időnként mi is úgy érezhetjük, hogy Isten elfeledkezik rólunk

Mi is átélhetjük olykor a száműzetés, a magány, a szenvedés és a halál érzését, és ilyenkor úgy gondoljuk, hogy Isten magunkra hagyott minket. Sok testvérünk ma is drámai körülmények között él, számkivetve hazájától távol; szemükben még házuk romjai, szívükben félelem és fájdalom elvesztett hozzátartozóik miatt. Ilyenkor fölmerül az emberben a kérdés: hol van Isten? Hogyan lehetséges, hogy ártatlan férfiak, nők és gyermekek ennyit szenvedjenek? A Szentatya ekkor a migránsokra utalva hozzáfűzte, hogy amikor ezek az emberek megpróbálnak máshová menni, zárt ajtókkal és csukott szívekkel találják szembe magukat, nem érzik a befogadást. Ezzel szemben a pápa örömmel veszi, amikor olyan nemzetekről és kormányzókról hall, akik megnyitják szívüket és ajtajukat.

Isten velünk van a drámai helyzetekben is

Jeremiás próféta erre úgy válaszol nekünk, hogy vigaszt hirdet: a száműzött nép visszatérhet földjére és megtapasztalhatja az Úr irgalmasságát. Isten közel van ma is ezekben a drámai helyzetekben, és a benne bízókat üdvözíti. Nem szabad engedni az elkeseredésnek, hanem bizton kell tudnunk, hogy a jó győzedelmeskedik a rossz felett, és hogy az Úr felszárítja minden egyes könnycseppünket és megszabadít minden félelemtől. „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még, és fölépülsz, Izráel szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt” (Jer 31,3-4). Az Úr hűséges, nem hagy el minket. Végtelen szeretettel szeret, és még a bűn sem tudja ezt fékezni. Neki köszönhetően az ember szíve örömmel és vigasszal telik meg – magyarázta katekézisében a pápa.

Öröm és hála tölti el a hazatérő nép szívét

„Megjönnek majd, és ujjonganak Sion magaslatán, élvezik az Úrtól kapott javakat: a gabonát, a mustot és az olajat, a juhokat és a marhákat. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és nem hervadoznak többé” (Jer 31,12) – mondja Jeremiás próféta e jeruzsálemi visszatérésről. A hazatértek örülnek, és hálás szívvel zengnek himnuszokat az Úrnak, aki megszabadította őket. Mint egy megáradt folyó haladnak Sion hegye felé, föl a csúcsra. Ez a kép is azt mutatja, milyen nagy Isten irgalmassága. A föld, amelyet a népnek el kellett hagynia, az ellenség prédája lett és lepusztult. Most azonban újraéled és kivirágzik. A száműzöttek pedig olyanok lesznek, akár az öntözött kert és a termékeny talaj. Az Úr visszavezette Izrael népét hazájába, aki így látja az élet győzelmét a halál felett, és az áldás diadalát az átok fölött. A nép ezáltal megerősödik és vigaszt nyer, Isten megvigasztalja őt.

Húsvétban tapasztaljuk meg Isten irgalmas szeretetét, amely örömet, békét és örök életet ad

Jeremiás próféta ekkor az öröm teljességét hirdeti Isten nevében: „Gyászukat örömre fordítom, megvigasztalom őket, örömet szerzek nekik a kiállott szenvedés után” (Jer 31,13). A zsoltár azt mondja, hogy amikor hazatértek, szájuk megtelt nevetéssel, oly nagy volt az örömük. Ezt az ajándékot szánja nekünk az Úr bocsánatával, amely által megtérünk és kiengesztelődünk – mondta Ferenc pápa, majd így foglalta össze katekézisét: Jeremiás próféta megjövendölte nekünk a száműzöttek hazatérését, úgy mutatva be azt, mint a megtérő szívnek adott vigasztalást. A száműzetésből való igazi és gyökeres visszatérés, a vigasztaló fény a hitválság sötétsége után Húsvétkor valósul meg Isten szeretetének teljes és végleges megtapasztalásában, amely örömet, békét és örök életet ajándékoz.

Szent Patrik, Írország apostola nyomán járjunk

Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson szokásához híven köszöntötte a világ különböző tájairól érkezett zarándokokat. Vigasztaló szavakkal szólt a közel-keleti hívekhez: ne hagyják, hogy az átélt szenvedés megingassa Istenbe vetett hitüket. Az Úr vigasza közel van, ne veszítsék el a reményt. A Szentatya emlékeztetett rá, hogy az egyház március 17-én, csütörtökön emlékezik meg Szent Patrikról, Írország apostoláról. Az ő lelki ereje hasson ösztönzőleg a fiatalokra, hogy következetesek legyenek a hitben.  Az üdvözítő Krisztusba vetett bizalma támogassa a betegeket a nehezebb pillanatokban, és az ő missziós odaadása emlékeztesse az ifjú házasokat gyermekeik keresztény nevelésének fontosságára.

(gá)