Jacques Mourad atya a Mar Elian kolostor házfőnöke volt. A kolostor híres zarándokhely volt Al Quaryatayn mellett, Homs városától 65 mérföldre, egészen addig, amíg az Iszlám Állam harcosai fel nem dúlták 2015 májusában. Az atya is fogságba került, ám mintegy 5 hónap után sikerült megszöknie, bár augusztus folyamán az Iszlám Állam harcosai Al Quaryatayn városát is elfoglalták, a kolostort pedig lerombolták. A várost később, 2016 augusztusában a szíriai kormányerők felszabadították.

Az atya most Európában tartózkodik, és október 17-én a „Szükséget Szenvedő Egyház” nemzetközi katolikus segélyszervezet képviselői előtt beszélt a szíriai helyzetről.

2016. áprilisának elején Al Quaryataynt végre visszafoglalták az ISIS uralma alól. Milyen ott a helyzet most?

Bár a várost felszabadították, a mindennapi élet még mindig nem tért vissza a normális kerékvágásba. A házak többségét lerombolták. A víz- és áramellátást legalább már helyreállították. A városlakók többsége azonban még nem tért vissza otthonába. Sokan még nagyon félnek attól, hogy az Iszlám Állam katonái visszatérnek a városba.

Szíriában a háború szakadatlanul folyik. A béketárgyalások nemrég megfeneklettek. Az emberek elmenekülnek, a keresztények többsége elhagyja otthonát. Milyen nagy a veszélye annak, hogy a kereszténységet a közel-keleten végleg eltörlik a föld színéről?

A kereszténység kiirtása már megkezdődött, sőt, majdnem végéhez is ért. Vannak olyan régiók Irakban és Szíriában, ahol már egyetlen keresztény lakos sem él. Az emberek nem önszántukból hagyják el otthonaikat. Egyszerűen nincs más lehetőségük az életben maradásra. Ez különösen igaz a szíriai keresztényekre, mert mi itt jelentős kisebbségben élünk. A Szíriában tomboló erőszak elviselhetetlen méreteket öltött. Nem értem, a többi ország hogy nem látja ezt, és miért nem tesz ellene. A világnak végre fel kellene lépnie az ottani borzalmas állapotok ellen.

Ön szerint milyen lépésekre lenne leginkább szükség?

Ha a világ valóban komolyan elhatározná, hogy véget vet az erőszaknak, a fanatikusok bosszúhadjáratainak, először is abbahagyná a Szaúd-Arábiával való üzletelést. Innen érkeznek ugyanis a fegyverek, és jelentős anyagi támogatás az Iszlám Állam számára. A bombázások nem oldanak meg semmit. Az Egyesült Államok éveken keresztül bombázta Szíriát és Irakot, most az oroszok is csatlakoztak hozzájuk. És mit értek el? Sikerült megfékezniük az erőszakos terroristatámadásokat? Egyáltalán nem.

Akkor mi lehet a megoldás?

A megoldás semmiképpen sem lehet az, hogy megsemmisítjük azokat, akik üldöznek minket. Az iszlám szélsőségeseket csak egyetlen módon lehet megfékezni: párbeszédet kell folytatni a muzulmán vallás képviselőivel. Lehet, hogy ez csupán az én személyes tapasztalatom. Mi, legalábbis én magam, és a régi plébániám keresztény közössége, úgy döntöttünk, hogy semmilyen módon nem adunk helyt az erőszaknak, nem válaszolunk rá, szinte nem veszünk róla tudomást, bár állandó veszélyben éltünk. Úgy vélem, ezért lehetünk még életben. Egy ISIS vezető is pontosan ezt mondta nekünk: „Ti, a Könyv emberei, (ezt a kifejezést használja a Korán a keresztényekre és s zsidókra) nem éltek az erőszak eszközével ellenünk.”

Tehát az erőszak-mentesség és a párbeszéd az, amit a keresztényeknek elsősorban képviselnie kell?

A múlt tavasszal egy szentmise során a következő üzenetet kaptam Istentől: világunknak az erőszak elleni forradalomra van szüksége. Csak akkor lelhetünk igazi békét. Mi a béke eszközei kívánunk lenni. Így tettünk annak idején a Mar Elian kolostorban is: menedéket és segítséget nyújtottunk minden hozzánk fordulónak, függetlenül attól, hogy milyen vallású, vagy származású volt.

Berthold Pelster, Catholic News Agency
Fordította: Tekulics Judit