A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartósága 2016. október 22-én immár 16. Invesztitúráját (lovagavatását) ünnepli, amelyre a Rend magyarországi újjáalakítása (1991) óta második alkalommal kerül sor olyan kiemelkedő módon, hogy azon főcelebránsként részt vesz a Rend Nagymestere is. Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapesti érsek, a magyar helytartóság nagyperjelének meghívására ugyanis, a Mátyás-templomban 11 órakor tartandó ünnepi szentmise keretében Őeminenciája Edwin Frederick O’Brian, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend bíboros nagymestere személyesen avatja lovaggá az alábbi jelölteket:

Alberto Bottari de Castello érsek, apostoli nuncius
Bánhegyi Péter közgazdász
Dr. Csontos Tibor ügyvéd
Varga Attila tanár
Vihar Levente villamosmérnök
Wagner Péter közgazdász

[flowplayer id=”28274″]

Az esemény alkalomból a Rend Magyar Helytartósága az alábbi ismertetést adja a sajtó számára.

Az Apostoli Szentszék kegyes pártfogása alatt álló Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend, mint a Szentszék által elismert egyetlen „saját” lovagrendi szervezet, világszerte 54 helytartóság keretében közel 30 ezer tagot számlál. A Rend kánonjogi és vatikáni államjogi személyiséggel bír, legfőbb elöljárója a pápa, nagymestere egy, a pápa által kinevezett bíboros, nagyperjele pedig Jeruzsálem latin pátriárkája.

A Szent Sír Lovagjainak Rendjét a hagyomány szerint Bouillon Gottfried, az első keresztes hadjárat vezetője alapította a 12. század legelején, a Jeruzsálemi Latin Királyság védelme érdekében. A Rend alapvető értéke azoknak a keresztes lovagoknak az öröksége is, akik e korban csatlakoztak a Szent Sír Kanonokrendhez, mint laikusok, és testvérületet (confraternitas) alkottak.

IX. Pius pápa 1847-ben – hosszú történelmi szünet után – visszaállította a Jeruzsálemi Latin Patriarchátust, és újjászervezte a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet is. XII. Pius pápa a Rendnek új statutumot adott, melyet VI. Pál pápa 1977-ben véglegesített. A Rend kormányzása ma – néhány későbbi módosítással – ezen alapszik.

A Szentszék azzal bízta meg a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet, hogy erősítse tagjait keresztény mivoltukban, és támogassa a keresztények szentföldi jelenlétét. A pápák visszaállították a Rend eredeti küldetését azzal a jelentős különbséggel, hogy az immár nem fegyverekre épül, hanem a szentföldi keresztények lelki és anyagi támogatásán alapul. Ennek gyakorlati megvalósulása során a lovag arra törekszik, hogy a Rend három jellegzetes erényét képviselje:

1.    a gyengék és védtelenek támogatása
2.    az igazságosság és a béke előmozdítása
3.    a vallások közötti párbeszéd képviselete

A Rend – azon túl, hogy figyelemmel kíséri a szent helyek sorsát – támogatja és segíti az Egyház, főként a Jeruzsálemi Latin Patriarchátus vallási, karitatív, kulturális és szociális tevékenységét és intézményeit. Ennek során együttműködik a Szentföldön tevékenykedő más keresztény egyházakkal, az iszlám és a zsidó vallás intézményeivel. A rendtagok saját áldozatvállalásán alapuló anyagi segítsége elsősorban a Jeruzsálemi Latin Patriarchátus intézményes működésének pénzügyi támogatására irányul, beleértve a lelkipásztori munkát, a papnevelést, plébániák és iskolák fenntartását és létesítését.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelmondata DEUS LO VULT! – Isten ezt akarja! A Lovagok és Dámák avatása, a posztuláns és novícius státust követően, szabályozott keretekben, az Invesztitúra során történik.

A Rend története

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend eredete a legendák homályába vész. A történetírók általában Bouillon Gottfried alsó-lotaringiai herceget, anyai ágon Nagy Károly császár rokonát tartják a Rend megalapítójának. Az első keresztes hadjárat résztvevői vezérüket, Bouillon Gottfriedet választották meg Jeruzsálem első keresztény királyának (1099).  Ö azonban csak azzal a kikötéssel fogadta el a hatalmat, hogy nem viseli a királyi címet, mert meggyőződése volt, hogy a Szentföldön Krisztus Egyházának kell uralkodnia, és senki ne hordjon aranykoronát abban a városban, ahol az Úr töviskoronát viselt. A királyi cím helyett az Advocatus Sancti Sepulchri, azaz a Szent Sír Védelmezője címet vette fel.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjainak feladata a kezdetektől fogva kettős volt. Egyrészt védelmezniük kellett Jeruzsálem városát, Krisztus sírját, a Szent Sír-bazilikát, a szentföldi szent helyeket és ereklyéket, valamint a szentföldi zarándokokat; másrészt harcolniuk kellett a muszlimokkal. A kezdetben néhány tucatnyi lelket számláló közösség az idő múlásával nagy tekintélyre tett szert. Nemesek, főnemesek és uralkodók részesültek a Krisztus sírjánál való felavatás megtisztelő szertartásában. Hálájuk jeléül különleges jogokkal és adományokkal halmozták el a Rendet.

A Rendet, mint középkori intézményt, IX. Piusz pápa 1847. július 27-én kelt Nulla celebrior kezdetű brevéjével modern, pápai lovagrenddé szervezte át.

X. Szent Pius pápa magára és követőire ruházta a Lovagrend nagymestere címet, amelyet utódja, XV. Benedek pápa is viselt. Ők határozták meg a Rend jelenleg is élő szerkezetét, melynek értelmében a nagymesteri szék Rómában, a Rend nagyperjeli széke pedig Jeruzsálemben lett kijelölve. Követelményként fogalmazódott meg az is, hogy a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nagymestere bíborosi rangban legyen, míg a legfőbb elöljáró maga a pápa.

1994. január 21-én Angelo Sodano bíboros-államtitkár, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nyakékes lovagja, Őszentsége II. János Pál pápától vette át azt a brévét, melyben a Szentatya „Miasszonyunk Palesztina Királynője, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Patrónája Isten színe előtt” megjelöléssel a Rend védőszentjének deklarálta Szűz Máriát.

A Magyar Helytartóság

Magyarországon 1945-ig a Rend József Ferenc kir. herceg helytartó vezetésével aktívan működött. Az utolsó invesztitúrát 1935. május 25-én tartották Budapesten. Ekkor tizennégy lovagot avattak.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend magyarországi tartományát 1991. szeptember 14-én alapította újra Giuseppe Caprio bíboros-nagymester megbízásából Paskai László bíboros-nagyperjel és Csordás Eörs kanonok, kancellár. Az első invesztitúra ugyanezen a napon, a Budapest Tisztviselőtelepi Magyarok Nagyasszonya Plébániatemplomban volt, mely alkalommal 16 lovagot avattak. A magyar tartomány kezdetben főbiztosságként működött, melyet 1998. június 12-én emelt helytartósági rangra Carlo Furno bíboros-nagymester.

A Helytartóságot a római Nagymagisztérium által kinevezett helytartó irányítja, lelki vezető a Bíboros Nagyperjel, akit munkájában a koadjutor segít. Adminisztratív szerv a Kancellária, élén a kancellárral, a titkárral és a tanácsossal. Három tiszti kerület van a Magyarországi Helytartóságon belül: a Budapesti, a Váci és a Pécsi Tiszti kerületek. Minden tiszti kerület élén: Vezető tiszt és Kerületi perjel irányítja a munkát.

A Magyar Helytartóság 1998. november 30-án hivatalos megállapodást írt alá a Magyar Köztársaság Kormányával. Ennek következtében a Rend Magyarországi Helytartósága tagja lett a Magyarországon akkreditált Diplomáciai Testületnek.

A Magyar Helytartóság amellett, hogy részt vesz a nemzetközileg koordinált szentföldi projektekben, speciális feladatot is vállal: a papságra készülőket támogatja abban, hogy lehetőleg még tanulmányaik idején eljussanak a Szentföldre.