Az Emberi Jogok Európai Bírósága elutasította egy kétéves kislány szüleinek fellebbezési kérelmét
Múlthéten egy kétéves kislány szüleinek fellebbezési kérelmét utasította el az Emberi Jogok Európai Bírósága. A szülők azért fordultak a bírósághoz, hogy megakadályozzák egy az Egyesült Királyságban található kórházban ápolt gyermeküket életben tartó gépek lekapcsolását.
A bíróság augusztus másodikán levelet küldött Alta Fixler szüleinek, melyben kijelentették, hogy nem szándékoznak felülbírálni az Egyesült Királyság bíróságának döntését, miszerint a kórháznak a szülők beleegyezése nélkül is jogában áll megvonni a gyereküket életben tartó kezeléseket.
David Foster, a család ügyvédje a BBC-nek elmondta, hogy a szülők „mélységesen elégedetlennek” az Európai Bíróság válaszával.
„Jelenleg a következő lépést fontolgatjuk. A jogi utat lezártnak tekinthetjük, de továbbra is megegyezésre juthatunk az ügyben” – tette hozzá.
Alta haszid zsidó szülei 2014-ben költöztek az Egyesült Királyságba. A kislányuk 2018. december 18-án, 8 héttel a várt időpont előtt született, súlyos Ischaemiás-hypoxiás agykárosodással.
Altát születése óta a Manchester University NHS Foundation Trust kezeli, mert a gyermek segítség nélkül nem tud se enni, se lélegezni. Az alapítvány keresetet nyújtott be a Felsőbíróságra, miután a szülők nem egyeztek bele az életben tartó kezelések megszüntetésébe és a gyermekük palliatív ellátás alá helyezésébe.
Az orvosok szerint Alta felépülésére nincs esély, és folyamatos fájdalmai vannak. A szülők, viszont nem gondolják, hogy folyamatos fájdalmai lennének, haszid zsidóként pedig számukra az élet szentsége alapvető fontosságú.
Július 9-én a Londonban található Fellebbviteli Bíróság megerősítette a bíróság május 28-i határozatát, miszerint „Alta létfenntartó kezelésének fenntartása nem az ő érdekeit szolgálja.”
A szülőknek, az Egyesült Királyság végső fellebbviteli bíróságának számító, Legfelsőbb Bíróságon sem sikerült elérniük a döntés megváltoztatását.
Ezután az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) elé vitték az ügyüket, ami az emberi jogok európai egyezménye alapján dönt a jogi kérdésekben. Bár az Egyesült Királyság már nem része az Európai Uniónak, de az egyezmény továbbra is hatályban van az országban.
Az ügy nemzetközi szinten is nagy port kavart, mert Alta édesanyja izraeli, édesapja pedig az izraeli és amerikai állampolgár.
Izraeli és amerikai kórházak ajánlották fel a kétéves gyermek kezelését, valamint az Egyesült Államok szenátorai közbenjártak az ügyben.
Augusztus 5-én egy bioetikus azt mondta, hogy van egy „alapvető probléma” az Egyesült Királyság bíróságain utóbbi időkben meghozott döntésekkel, amelyek a szülők kérésével szemben is lehetővé teszik gyerekek életfenntartó kezelésének beszüntetését.
David Albert Jones az oxfordi Anscombe Bioetika Központ igazgatója hozzáfűzte: „Ezen ügyek esetében az alapvető probléma az a gondolat, miszerint csak egy lehetőség szolgálhatja a gyerek érdekeit, mert »logikusan csak egy jó megoldás létezik.«”
„Ezért a bíró a szülők kívánságát figyelmen kívül helyezve keresi azt, ami a gyerek számára legmegfelelőbb. Mindazonáltal ez a megközelítés azon a téves haszonelvűségi elképzelésen alapszik, miszerint a morális érvelés matematikai számítások eredménye.”
„Ezzel szemben a morális döntések esetén általában olyan lehetőségek közük kell választanunk, melyek különbözőképpen előnyösek, többségük erényesnek mondható, és nincs olyan, ami minden tekintetben a legjobbnak mondható.”
Jones elárulta, hogy Alta Fixsler helyzete sokban hasonlít Charlie Gard, Alfie Evans, Tafida Raqeeb, vagy Pippa Knight ügyére.
„Ezekben az esetekben a súlyosan beteg gyerekeket kezelő orvosok abba akarták hagyni az életfenntartó kezeléseket, viszont ezzel a szülők nem értettek egyet” – jegyezte meg Jones.
„Míg az egyesült királyságbeli kórházak nem voltak hajlandóak a kezelések folytatására, egy kivétellel az összes esetben egy másik G7-országbeli kórház fogadta a gyereket.”
„A bíróság egy kivétellel az összes esetben törvényellenesnek minősítette a kórházi kezelések folytatását, vagy a gyermek másik ellátóhelyre szállítását.”
Jones amellett érvelt, hogy a bíróknak az ilyen esetekben a szülők akaratának méltányosságára, és a döntésüknek a gyerekükre gyakorolt hatására kellene koncentrálniuk.
„A bíróknak nem azt a kérdést kellene feltenniük, hogy: »Mit tennék, ha az én gyerekemről lenne szó?« Hanem azt, hogy: »Észszerű-e a szülők döntése ebben a helyzetben, vagy indokolatlan szenvedésnek teszik ki gyermeküket?«” – tette hozzá.
A bioetikus megfigyelése szerint, a vallás három esetben is fontos szerepet töltött be. Alfie Evansnél katolicizmus, Tafida Raqeebnél az iszlám, Alta Fixslernél pedig a judaizmus.
Mint elmondta a katolikus nézőpont szerint a lényegi kérdés nem maga a vallás volt.
„Ez sokkal inkább a felelősségről szól. A szubszidiaritás elvéből adódóan a szülők természetes joga a gyerekük nevében dönteni” – jegyezte meg.
Az emberi jogok európai egyezményének betartását illetően, az Emberi Jogok Európai Bírósága „mérlegelési mozgásteret” biztosít a hatáskörébe tartozó országok számára.
„A szubszidiaritás elvének érvényesülnie kellene abban, ahogy az angol bírók figyelembe veszik a szülők gyermekeik érdekében hozott döntéseit. Jelenleg ez sajnos nem áll fenn” – mondta el Jones.
Jones szerint az elv továbbra is lehetővé teszi az államnak, hogy ártalomcsökkentési céllal avatkozzon bele a családok működésébe.
„Elmondható, hogy a bíróságoknak még akkor is lehetőségük lenne felülírni a szülők döntéseit, ha ez az elv visszatükröződne az angol törvényekből” – tette hozzá.
Jones megjegyezte, hogy az orvosok szerint Alta Fixsler prognózisa nem sok reménnyel kecsegtet.
„Ezzel egyidejűleg a jelenlegi kezelések bizonyítottan komoly fájdalmat okoznak neki” – írta.
Jones elmondása szerint, ezt emelte ki a fellebbviteli bíróság is, és hogy csak még több szenvedést okozna neki, ha átszállítanák egy izraeli kórházba.
„Habár az ítéletben érezhető volt az ilyen esetekben gyakori zavartság, a gyermek állapota és kezelése okozta fájdalmat illetően, a bíró jól tette, hogy a kezelés elfogadhatóságára koncentrált” – írta Jones.
„A katolikus elvek szerint a morális döntéshozatal nem csak egy cselekvés célját és tárgyát veszi számításba, de a körülményeket is.”
„Az életben tartó kezeléseket érintő döntésekben erkölcsileg mérvadó az, hogy a kezelés maga okoz-e fájdalmat vagy kényelmetlenséget. Akár okot is szolgáltathat arra, hogy ne alkalmazzuk az adott kezelést főleg, ha a jótékony hatások korlátozottak.”
Jones szerint összességében figyelemre méltó, hogy a legtöbb esetben a szülők és az egészségügyi dolgozók meg tudtak egyezni a súlyosan beteg gyerekek kezelését illetően.
Mint elmondta, a konfliktusok esetén létfontosságú, hogy a bíróságok tiszteletben tartsák a szülők döntését kivéve, ha az jelentős ártalommal járna.
„Egy ilyen bírósági döntés meghozatalának igazságossága nagyban függ az adott eset körülményeitől” – írta Jones. „Sőt, még ha egy ilyen határozat jogosnak is tekinthető, az, hogy az orvosok és a szülők képtelenek voltak megegyezésre jutni a teendőket illetően, továbbra is kommunikációs kudarcnak tekinthető, amely a bizalom leépüléséhez vezet.”
„Ha a döntés jogát elveszük a szülőktől, az csak is és kizárólag növeli a gyászukat.”
Kép: Wikipédia: European_Court_of_Human_Rights.jpg (4109×2311) (wikimedia.org)
