Ismerjék meg az édesanyát, aki szembeszáll az Egyesült Királyság Down-szindrómásokat érintő abortusz törvényével

Array ( [0] => WP_Term Object ( [term_id] => 116 [name] => Blog [slug] => blog [term_group] => 0 [term_taxonomy_id] => 116 [taxonomy] => category [description] => [parent] => 0 [count] => 15 [filter] => raw [term_order] => 45 [cat_ID] => 116 [category_count] => 15 [category_description] => [cat_name] => Blog [category_nicename] => blog [category_parent] => 0 ) )

Július 6-án Márie Lea-Wilsonnak szándékában áll belépni londoni Royal Courts of Justice (értsd: legfőbb királyi bíróság) impozáns épületébe, hogy részt vegyen egy történelmi jelentőségű tárgyaláson.

A harminchárom éves könyvelő egyike annak a két embernek, akik keresetetükben meghallgatást kértek a legfelsőbb bíróságtól, ugyanis kifogásolják az ország jelenleg hatályos abortusz törvényeit, mert azok a születés pillanatáig engedélyezik a Down-szindrómás magzatok abortálását. A keresetet előző októberben fogadták el és május hónap elején határozták meg az első meghallgatás dátumát.

Lea-Wilson először 2020 februárjában került kapcsolatba az üggyel, amikor Heidi Crowterrel, egy fiatal Down-szindrómás nővel, készült interjút látott a TV-ben.

Crowter az Egyesült Királyság jelenlegi törvényeiről beszélt, melyek a terhesség 24-ik hetéig engedélyezik az abortuszt, ha viszont „nagy az esélye” a fogyatékosságnak akkor nincs időhatár.

Crowter elmondta: „ettől úgy érzem, hogy nem szeretnek és nemkívánatos vagyok”.

Crowter szavai mély nyomot hagytak Lea-Wilsonban, aki 2019 júniusában adott életet második fiának Aidannek.

Mint azt a CNA-nek írt e-mailjében írta: „a harmincnegyedik hétben jártam, amikor kiderült, hogy Aidan valószínűleg Down-szindrómásként fog születni. Onnantól kezdve folyamatosan azt kérdezték tőlem, hogy meg akarom-e szakítani a terhességemet.”

Már nem úgy bántak velem, mint boldog, a második gyerekét váró anyukával, hanem mint hatalmas tragédiával szembenézni kénytelen nővel, akinek »döntést« kell hoznia: terhességmegszakítás vagy sem.”

Van két gyermekem, akiket és ugyanannyira szeretek. Nem értem miért nem egyenlőek a törvény szemében”

Lea-Wilson úgy döntött nyílt levélben magyarázza el Matt Hancock-nak a brit egészségügyi miniszternek, hogy miért is támogatja Crowter szembenállását az 1967-es abortusztörvény fogyatékossággal kapcsolatos záradékával.

A törvény 1(1)(d) paragrafusa a születésig lehetővé teszi a terhességmegszakítást, ha: „jelentős esély áll fenn arra, hogy a gyermek a születés után olyan fizikai, avagy mentális rendellenességekkel rendelkezne, amelyek miatt súlyosan hátrányos helyzetű lenne”.

Van két fiam. Mindketten akaratosak, határozottak, önállóak és szeretetteljesek. Szükségük van rám, hogy törődjek velük, megmutassam nekik a világot, szeressem és értékeljem őket.”

Számomra ők ugyanannyira értékesek, de úgy tűnik a törvény előtt nem. Az egyetlen különbség köztük az, hogy az egyikőjük Down-szindrómás a másik nem.”

Nagyon sokan osztották meg Lea-Wilson bejegyzését. Heidi édesanyja Liz Crowter és kettejük ügyvédje ezután kerültek kapcsolatba vele. Közösen átbeszélték, hogy a tapasztalatai miben segíthetik a bírósági ügyet.

Nagyon sokat jelent számomra, hogy lehetőségünk van megváltoztatni a törvényt. Anyaként nem akarok mást, minthogy a fiam egyenlő bánásmódban részesüljön. Az eddigi rövid kis élete alatt is épp elég diszkriminációval találkoztunk. Sokszor kérdezik tőlem: »tudta a gyerek születése előtt, hogy Down-szindrómás lesz?«”

Az ilyen kérdések arra utalnak, hogy biztosan megszakítottam volna a terhességet, ha tudom. Ez nekem nagyon fáj mert azt jelenti, hogy nem becsülik és méltányolják a fiamat úgy, ahogy ő megérdemelné.”

Véleményem szerint azzal, hogy a törvény külön határidőt szab a fogyatékkal születendő gyermekek abortálásának, lényegében kevésbé értékesnek és tehernek tekintik őket a családjaik, valamint a társadalom szemében.”

Bár a koronavírus járvány miatt élőben még nem találkozhattak Heidi Crowterrel, de nagy megtiszteltetésnek tekinti, hogy Zoom hívások alatt már megismerhette a kérelmezőtársát.

Talán sohasem nevetem még ennyit. Zseniális ember” – tette hozzá.

A két nőt a Don’t Screen Us Out (értsd: Ne szűrj ki minket) nevű csoport támogatja, amit azután hoztak létre, hogy az Egyesült Királyság kormánya támogatni kezdett egy új tesztelési lehetőséget a Down-szindróma születés előtti kimutatására.

2019-ben fogyatékosságokra hivatkozva 3183 abortuszt hajtottak végre Angliában és Walesben. Ezek közül 656 azután történt, hogy egy születés előtti teszt Down-szindrómát állapított meg.

A fogyatékosság alapján elvégzett terhességmegszakítás más európai országokban is gyakori. Egy a European Journal of Human Genetics című folyóiratban közölt kutatás szerint 2011 és 2015 között felére csökkent a Down-szindrómás újszülöttek száma.

2019-ben csak 18 Down-szindrómás gyerek született Dániában. A CBS News amerikai híroldal 2017-ben beszámolt róla, hogy Izland „már közel jár a Down-szindróma kiirtásához”.

Lea-Wilson szerint sok múlik majd a július 6-án és 7-én a Legfelsőbb Bíróság épületében tartott meghallgatásukon.

Mint mondta: „remélem sikerrel járunk és a Down-szindrómásokat végre teljes egyenlőségben és befogadásban részesíti a társadalom”.

Richard Dawkins nemrégiben azt írta a Twitteren, hogy »immorális« tudatosan világra hozni egy Down-szindrómás gyermeket. Brendan O’Connor az RTÉ Radio 1 műsorvezetőjének kérdésére felelve kifejtette, hogy egy Down-szindrómás gyerek növelné a világban jelenlevő szenvedést és nem növelné a boldogságot.”

Lea-Wilson így folytatta: „Bár ez csak egy példa, de én úgy látom sokan gondolkoznak így. Ez nagyon kellemetlen a hozzám hasonló szülőknek, hiszen teljesen különbözik a mi tapasztalatainktól.”

Aidan a boldogság kifogyhatatlan tárháza. Mi az üzenetünk a fiamnak és a többi Down-szindrómás embernek? Az, hogy ők nem egyenlők velünk?”

Remélem miután megváltoztatták a törvényeket, korrekt és elfogulatlan tájékoztatásban részesítik majd a jövőbeli szülőket. Leginkább azt szeretném, ha a fiam és a hozzá hasonló emberek diszkrimináció mentes életet élhetnének.”

Lea-Wilson és Crowter 100 ezer angol fontot (nagyjából 41 millió forintot) szeretnének összegyűjteni a per költségeire. Jelenleg 93 ezer angol fontot (nagyjából 38 millió forintot) sikerült összegyűjteniük, a CrowdJustice weboldalon keresztül adományozó majdnem 3000 embertől, de még több segítségre lenne szükségük.

A bírósági meghallgatásra készülve, Lea-Wilson a törvény központi problémájára

koncentrált, ami szerinte nem más mint, hogy tagadja az emberi méltóság egyetemességét.

Társadalmi szinten azt hirdetjük, hogy mindenkinek jár a korrekt és egyenlő esély az élethez. Ugyanez a társadalom úgy döntött, hogy a tipikusan fejlődő magzatok esetében csak a 24. hétig fogadható el az abortusz, a Down-szindrómásoknak viszont akár a születés pillanatáig is” – tette hozzá.

Ha valóban úgy gondoljuk, hogy az embereket képességeiktől függetlenül egyenlőnek kell tekintenünk, valamint a Down-szindrómások értékesek és helyük van a társadalomban, akkor ennek az egyenlőségnek a törvényeinkben is látszódnia kell.”

A jelenlegi törvényeink nem tekintik a Down-szindrómásokat egyenlőnek. Vajon tolerálnánk-e hasonló bánásmódot, ha a fogyatékosságot lecserélnénk egy másik védett tulajdonságra például a genderre (értsd: társadalmi nem).”