Nelson Medina atya világos választ adott James Martin atya a „meleg büszkeséget” támogató kijelentésére
A kolumbiai domonkos pap, Nelson Medina atya válaszolt James Martin atya június másodikán közzétett Instagram videójára, amelyben kijelentette, hogy a katolikusok is ünnepelhetik a Meleg Büszkeség Hónapját júniusban.
Nem ez az első alkalom, hogy Medina atya reagált Martin atya nyilatkozatára, akinek nem ez volt az első katolikus erkölcsiséggel szembenálló kijelentése.
Június másodikán egy szerdai napon, Martin atya közzétett egy videót, melyben a Meleg Büszkeség Hónapját ünneplő katolikusokat védte meg, miközben az Egyház Jézus Szent Szívének tiszteletére ajánlotta a hónapot.
A videóban a jezsuita Martin atya a büszkeség kétféle definíciójáról beszélt. Az egyik szerint: „a saját eredményeid okozta öröm, ami beképzeltséggé alakulhat át”; a szó másik jelentése pedig: „az egyén saját méltóságának tudatosítása, és így értik a Meleg Büszkeség Hónapjának esetében is. Valójában nagyon régóta elnyomott emberek ünneplik saját emberi méltóságukat.”
Az amerikai jezsuita szerint: „a legkönnyebben úgy érthető meg ez a büszkeség, ha magunk elé képzelünk egy fiatalt, aki minden bátorságát összeszedve elmondja nekünk, hogy ő LMBTQ. Tisztában vagyunk azzal, hogy ő is Isten gyermeke. Isten szereti őt, és tudjuk, hogy Isten az elfogadását várja tőlünk.”
„Mivel fel tudta vállalni előttünk, ezt mondjuk neki: »Büszke vagyok rád«. Mi ezt a büszkeséget ünnepeljük. Mindenkinek boldog Meleg Büszkeség Hónapját kívánok!” – zárta szavait Martin atya.
Csütörtökön Medina atya az ACI Prensa-nak, a Catholic News Agency spanyol nyelvű partnerének elárulta, hogy: „a James Martin atyáéhoz hasonló kijelentések zavart kelthetnek, ami már sok katolikusra lehet hatással. Ez egy hamis kegyelem, ami csak azért kívánja elfogadni a bűnös életet, hogy a bűnös ne érezze magát elutasítva.”
„Ezért ki van zárva, hogy katolikusok a Meleg Büszkeség napját, hónapját vagy menetét ünnepeljék, hiszen ezen megmozdulások nyíltan kimondott célja, hogy a homoszexuális és hasonló vágyak megélése ne számítson bűnnek. Ezt nem a mi dolgunk eldönteni” – mondta a domonkos szerzetes.
„Ahogy az sem a dolgunk és nem is szabad megtennünk, hogy az efféle vágyakkal élőket lebecsüljük, megszégyenítsük vagy elpusztítsuk. Még akkor sem, ha ezt az életvitelt gyakorolják” – hangsúlyozta a kolumbiai pap.
Medina atya szerint: „a mi dolgunk az, hogy társként legyünk jelen az életükben, őszinték maradjunk, valamint imádkozzunk és könyörögjünk velük, hiszen Isten kegyelméből mindannyiunknak az Ő igaz gyermekeiként kell élnünk.”
Martin atya kijelentéseinek lelkipásztori vonatkozásairól Medina atya a következőket mondta: „valójában pont fordítva van, mint ahogy azt ő gondolja. Amikor szeretettel fordulsz valakihez, az átformálja őt, és Krisztus megmutatta nekünk, hogy ilyen az ő szeretete, vagyis nem hagy a bűnben minket, hanem kinyújtja felénk a kezét, és az ő kegyéből hív minket a változásra.”
„James Martin atya ilyen és ehhez hasonló állításai eléggé szerencsétlennek mondhatóak, hiszen rossz megvilágításba helyezik a lelkipásztori gyakorlatot, és elvonják a figyelmet a keresztény hit valódi munkájáról, ami nem más, mint Jézus Krisztus üzenetének hirdetése és bemutatása” – hangzott el a kolumbiai pap magyarázata.
Medina atya szerint ahhoz, hogy jobban megértsük Martin atya kijelentéseit, meg kell ismernünk a katolikus erkölcsteológia által leírt három tipikus bűnre adott választ.
Az első a kétségbeesettség: „az ember érzi, hogy amit csinál rossz, de nem keres kiutat, elmerül a bűnben, szomorúságban és önpusztításban. Nem ez az igaz keresztények útja.”
A második a cinizmus: „az ember elismeri, amit tesz, de tagadja, hogy az rossz vagy perverz lenne. Amikor valaki így tesz, akkor büszkeség forrásává alakítja a bűnét. Ez az a pszichológiai művelet, ami által elkerülhető a szomorúság és a bűntudat.”
„A harmadik, az igaz keresztény út a megtérés. Amikor így teszünk, elismerjük a bűn jelenlétét a világban és önmagunkban, valamint azt, hogy magunktól képtelenek vagyunk kitörni a bűn világából. Mindezek után a megtérés útjára lépünk” – mondta a kolumbiai pap.
Medina atya kihangsúlyozta, hogy: „Mindez szükséges a valódi katolikus álláspont megértéséhez. Az ugyanis nem a bűnösök lealacsonyításáról és elpusztításáról szól, de nem is a bűn dicsőítéséről és engedélyezéséről.”
„Azzal együtt, hogy minden esetben tiszteletben tartjuk és megértjük az emberi gyöngeséget, az isteni kegyelmen keresztül, illetve Jézus Krisztusra és apostolaira jellemző alázatnak és őszinteségnek megfelelően, az az álláspontunk, hogy megtérésre hívunk el mindenkit.”
A domonkos szerzetes azt is elmondta az ACI Prensa-nak, hogy: „Fontos tisztában lenni azzal, hogy a sokféleség önmagában még nem feltétlenül jó dolog.”
A kolumbiai pap elmagyarázta, hogy a Bibliában Isten teremtő munkájának sokféleségében, a jó diverzitásnak két példáját is megtaláljuk. A Szentlélek ajándékainak változatossága „arról tanúskodik, ahogyan Isten megújítja a bűn fogságában lévő teremtett világot.”
Azonban, azt is hozzáfűzte, hogy: „emellett van egy rossz diverzitás is. A Romaiakhoz írt levél első fejezetében olyan viselkedésmintákat találunk, amelyek a pogány világ bukását okozták. Ide tartoznak az erőszaknak, a visszaélésnek és a romlottságnak bizonyos formái. Az a diverzitás, amelyre Szent Pál apostol felhívja a figyelmet és amelyet elítélendőnek mutat be, természetesen nem pozitív.”
„Nagyon komoly tévedéshez vezet azt gondolni, hogy a katolikusoknak ünnepelniük kellene a sokféleséget. Ez akár háborúskodást is jelenthet az evangéliummal szemben” – figyelmeztetett a kolumbiai pap.
„A teremtett világ jóságán, a megváltáson, valamint a megszentelődésen belül magasztalhatjuk a diverzitást. Sőt, ezeket meg is kell ünnepelnünk, mivel Szent Tamás tanítása szerint az isteni teremtő munka sokszínűségét mutatják be, és feltárják előttünk magának Istennek a belső gazdagságát” fejezte be gondolatmenetét a domonkos pap.
A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt tanítja nekünk a homoszexuálisokról: „E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét.”
„A hagyomány a Szentírásra támaszkodva –mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket — mindig vallotta, hogy »a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek«. Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”
„A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.”
Kép: Shutterstock/CNA
