Kritikusok szerint a techóriások valláscenzúrája egy létező probléma, ami mihamarabb tényleges választ érdemel

Egy múltheti kerekasztalbeszélgetésen több szakértő is kijelentette, hogy a Facebookhoz, az Amazonhoz, a YouTube-hoz és a Twitterhez hasonló nagyobb internetes cégek hatalma különleges fenyegetést jelent azokra a vallási csoportokra, amelyek olyan ellentmondásos témákkal foglalkoznak, mint az abortusz, a házasság vagy a szexualitás. Elmondásuk szerint fel kell készülni a cenzúrára lehetőségére, valamint a hathatós ellenállás megszervezésére is.

Joshua D. Holdenreid, a kaliforniai Napa Legal Institute (értsd: Napa jogi tanácsadó intézet) alelnöke és vezérigazgatója, az internetes cenzúráról tartott kerekasztalbeszélgetésen a következőket mondta: „Nem tudhatod, hogy melyik nap melyik percében esel majd a cenzúra áldozatául.”

Holdenreid elárulta, hogy a nyilvános viták részvevőinek „előre kell tervezniük. Ha egy olyan a nyilvános térben működő vallási vagy hit-alapú szervezethez tartoznak, ami az életvédelemmel, a házassággal, a szexualitással vagy a teológiai antropológiával foglalkozik, akkor el kell fogadniuk, hogy előbb vagy utóbb meg fogják sérteni a techóriások ködös és önkényesen felállított felhasználási feltételeit.”

Az Ethics and Public Policy Project (értsd: Etikai és Közpolitikai Project; továbbiakban: EPPC) egy Washington, D.C.-ben található kutatóközpont, amely „a zsidó-keresztény hagyományokra építve kíván válaszokat találni a jelen törvényi, kulturális és politikai kérdéseire.” Augusztus 26-án az ő szervezésükben zajlott a „How Big Tech Censors Religious Voices, and How to Fight Back” (értsd: Hogyan cenzúrázzák a techóriások a vallásos véleményeket, és mi mit tehetünk ez ellen?) című kerekasztalbeszélgetést, amelyet a témához kapcsolódó többévnyi vita és egyeztetés előzött meg.

Holdenreid szerint nem feltétlenül az ételosztással vagy a hajléktalanszállók működtetésével foglalkozó szervezetek fogják a rövidebbet húzni, hanem azok, akik „hozzászólnak a legfontosabb kulturális témákhoz”, illetve „olyan igazságokat mondanak ki, amelyek nem egyeznek azzal, ami a szilikonvölgyi népek szerint megfelelő tartalom lenne a digitális felületeken.” Az ő cége, a Napa Legal Institute jogi és pénzügyi oktatást biztosít a vallásos nonprofit szervezeteknek a cégpolitika, az adózás és a filantróp ügyekben.

Ryan T. Anderson, az EPPC elnöke is felszólalt, akinek a könyvét 2021. februárjában törölte kínálatából az Amazon. A „When Harry Became Sally” (értsd: Amikor Harryből Sally lett) című könyve filozófiai és erkölcsi oldalról bírálta a transzneműek szószólóinak érveit.

Anderson elárulta, hogy a könyve több bestseller listán is kiemelkedő helyen szerepelt, és három évig volt kapható az Amazon kínálatában. Azzal vádolja a céget, hogy nem tartották magukat a saját szabályaikhoz. Például nem próbáltak kapcsolatba lépni a szerzővel és a kiadóval, hogy értesítsék őket, illetve megpróbáljanak valamilyen megoldást keresni.

Megkérdőjelezte az Amazon azon állítását is miszerint a könyv megsértette volna a tartalomra vonatkozó irányelveket.

Azt szeretném tudni, hogy az elmúlt három évben miért nem sértette a tartalmi irányelveket? – kérdezte. „Egy betűjét sem írtam újra.”

A könyv címe a népszerű 1989-es filmre a „Harry és Sally-re” (angolul: When Harry Met Sally) utal, amely azt a gondolatot mutatta be, hogy a férfiak és a nők a köztük levő különbségek miatt sohasem lehetnek egyszerűen csak barátok.

Ezzel szemben ma többen amellett érvelnek, hogy a férfiak és a nők tökéletesen felcserélhetőek, illetve a férfiasság és a nőiesség fogalma egy spektrumon mozog” – mondta Anderson, aki a University of Dallas (értsd: Dallasi Egyetem) Szent II. János Pál szövetségének tanáraként oktat a társadalmi gondolkodásról.

Anderson szerint azok, akik nem olvasták a könyvét, úgy láthatják őt, mint „egy bombákat dobáló bigott valakit, aki a transzneműekkel viccelődő könyvet írt.” Az ő nézeteik szerint ez pont elég lehet ahhoz, hogy az Amazon megtagadja a „gyűlöletbeszéd” árusítását.

Anderson a saját érveit kimértnek és óvatosnak nevezte. Arra figyelmeztetett, hogy az őhozzá hasonló írókat elhallgattató szabályok arra bátoríthatják a radikálisabb embereket, hogy zsákutcaként tekintsenek a kimértségre.

Elhallgattatják a mérsékelt embereket, utána pedig radikalizálják az extrémebb véleményeket, ami a káros szélsőségek kialakulásához vezet” – mondta.

Anderson megérti, ha a kisebb vagy az egyedi tematikájú könyvesboltok úgy döntenek, hogy nem árulnak bizonyos könyveket, de az Amazon majdhogynem monopol helyzetben van. A cég uralja az e-könyv piac 80-90%-át, valamint úgy hirdeti magát, és tett szert piaci vezető szerepére, mint egy „mindent árusító bolt.” Anderson azzal vádolja a céget, hogy miután több kisebb könyvkereskedőt csődbe vitt, bevezette „a kifejtetlen tartalmi irányelveit” és ezután visszamenőlegesen vizsgálta felül az eladásra kínált könyvek listáját.

Anderson úgy sejti, hogy a könyve árusításának vége kapcsolatban áll az amerikai kongresszus szavazásával az Egyenlőség Törvényről (Equality Act). Ha a törvény hatályba lépne, akkor a hátrányos megkülönböztetés elleni védelem szempontjából a rasszéhoz hasonló védettséget élvezne a szexuális irányultság és a nemi identitás is.

Anderson szerint: „a közbeszéd befolyásolására való törekvés az egyeduralmi piaci helyzettel való visszaélésnek számít.” Az Amazonhoz és a YouTube-hoz hasonló cégek „egyeduralmi pozíciója miatt nem igazán van alternatívájuk” – mondta. Az eladások ugyan megugrottak miután híre ment, hogy a könyve eltűnt az Amazon kínálatából, de Anderson szerint ez csak ideiglenes. A későbbiekben pedig a kiadók kétszer is meg fogják gondolni, hogy mely könyveket publikálják.

Melyik kiadó jelentetne meg egy olyan könyvet, amelyről tudja, hogy a piac 70-80%-át uraló cég valószínűleg nem veszi be a kínálatába?” – tette fel a kérdést Anderson. „Azt sem fogjuk tudni, hogy mely könyveket nem adták ki, mely írók cenzúrázták a saját magukat, illetve mely kiadók kaszáltak el javaslatokat. Mindez csupán azért, mert félnek, hogy az Amazon nem fogja eladni.”

Carl R. Trueman az EPPC Evangelicals in Civic Life (értsd: szabadkeresztények a civil életben) programjának tagja, a pennsylvaniai Grove City Egyetem professzora, és több könyv írója is. Ő is részt vett a kerekasztal beszélgetésen. Aggodalmát fejezte ki, miszerint az augusztus 7-i YouTube-on közvetített előadása cenzúra áldozata lett. Az online előadást többször is megjelölték a szerződési feltételek megsértése miatt, sőt kétszer le is állt. Először a szerzői jogok megsértése miatt, amit valószínűleg egy háttérzene okozott. Másodszor állítólag a tartalom sértette meg a szabályzatot. „Nyilvánvalóan az lehetett a probléma, amit mondtam.” Trueman úgy hiszi, hogy nem egy algoritmus tehet a problémáról, hanem az egyik néző reklamálhatott.

Az előadások most már vágatlanul megtekinthetőek. Ebből én arra következtetek, hogy nem mondtam semmi olyat, ami megsértette volna a szabályzatot” – mondta. Véleménye szerint a YouTube automatikusan bűnösnek könyveli el azt, akit jelentenek, illetve lehetőséget sem ad, hogy az illető megvédje magát.

Trueman elárulta, hogy egy kísértetiesen hasonló eset történt még májusban. Ugyanezt az előadást tartotta meg egy keresztény középiskola dolgozóinak az Egyesült Államok déli részén. A programot több Instagram fiókon is hirdették, de ezeket mind felfüggesztették. Állítólag csak addig, amíg a tulajdonosok minden Truemanra és az előadására utaló információt le nem töröltek róluk.

Roppant érdekesnek tartom, hogy ezeknek a nagy tech-cégeknek mekkora hatalmuk van a fontos közügyekről szóló, valójában szelíd, és szerintem eléggé középszerű előadások megzavarására” – mondta. Véleménye szerint ezek a nehézségek a beszéde tartalma, illetve egy 2020-ban megjelent könyve a „The Rise and Triumph of the Modern Self” (értsd: A modern én felemelkedése és győzelme) miatt.

Történelmi kontextusban helyeztem el és relativizáltam a genderről folytatott jelenlegi vitákat. Ez nem összeegyeztethető azzal uralkodó narratívával, amely egyrészt lezártnak, másrészt a történelmet meghaladónak tekinti ezeket a kérdéseket. Ezért is igyekeznek démonizálni, továbbá bigottnak és problémásnak kikiáltani bárkit, aki ellentmond az uralkodó narratívának.”

Trueman szerint a műve „megkérdőjelezi azokat a mítoszokat, amelyekkel a haladó szellemű politikai erők az Egyesült Államok társadalmát kívánják újra szervezni.”

Az online felületekről letiltott szervezetek fontos munkafolyamatokat, adatokat és kapcsolatokat veszíthetnek el.

Holdenreid elmondása szerint meglepően kevesen készítenek biztonsági másolatot a videóikról és a partnereik elérhetőségeinek listájáról. Azok a magánszemélyek és szervezetek, akik a YouTube-ra támaszkodnak, akár többszáz vagy többezer órányi videótartalmat veszíthetnek el, ha a rendszer kizárja őket a fiókjukból az állítólagos szabálysértő tartalmaikért.

Holdenreid elárulta, hogy a Napa Legal Institute-nál több fehér könyvet is írtak a letiltások veszélyeiről. A nagyobb szolgáltatók felhasználási feltételeivel könnyű visszaélni, és ezáltal eltávolítani bizonyos csoportokat ezekről a felületekről. A Napa Legal Institute jelentése szerint, „hetente legalább egy” vallásos szervezetet hallgattatnak el, cenzúráznak, vagy távolítanak el a közösségi felületekről.

Holdenreid néhány tanácsot is megosztott a veszélyeztetett szervezetekkel. Első körben azonosítsák azokat a központi szolgáltatásaikat, amelyek a techóriásoktól függenek, majd rövidtávú megoldást kellene találniuk arra az esetre, ha ezekben bármiféle zavar keletkezne. Ezzel párhuzamosan hosszútávú tervet kell alkotniuk azért, hogy kevésbé függjenek azoktól az online felületektől, amelyek az ő szavaival élve „hallatlanul ellenségesek a hit alapú véleményekkel.”

A hit alapú szervezetek vezetőinek jó kapcsolatot kell ápolnia a médiával, és nem árt, ha ismernek jó pár riportert, akik hírt adnak róla, ha eltávolítják a szervezet közösségi média profiljait, vagy ha a szolgáltatásaik akadályoztatva vannak.

Ezenkívül fontos, hogy felmérjék a pénzügyi szolgáltatásaikra leselkedő veszélyeket, főleg azokra, amelyek a bankszámláikkal vagy az adományokkal foglalkoznak. Vannak olyan magánszemélyek és csoportok, amelyek félő, hogy el lesznek vágva a pénzügyi infrastruktúrától, az adományozóktól és kommunikációs csatornáktól.

A kerekasztalbeszélgetés résztvevői beszéltek ennek a problémának a kulturális és politikai kontextussáról is.

Trueman szerint, míg a techóriások afféle „hatalmas terapeutaként” működnek, amik abban segítik a felhasználóikat, hogy boldogok legyenek és kényelemben érezzék magukat, addig a keresztény vallás igyekszik „kérdőre vonni az embereket.” Ez pedig „kényelmetlenül érinti az embereket.”

Mint elmondta, a keresztényeknek „továbbra is jóindulatúan és nyugodtan kell megnyilvánulniuk. Ha valakit kritikával illetnek, akkor különösen ügyeljenek arra, hogy úgy beszéljenek róla, hogy az magára ismerjen.” Ő is mindig így tesz ezért a „lelkiismerete tiszta.” Tudja, hogy nem beszélt tiszteletlenül vagy használt olyan nem odaillő kifejezéseket, amelyek bármilyen beavatkozást igényeltek volna a közvetítése alatt.

Arra az esetre, ha a keresztények nehézségekkel találnák szembe magukat, ezt tanácsolta: „jobban járunk, ha szemtől-szembe találkozunk velük, mert az undokságuk miatt akarnak rosszat nekünk, és nem azért, mert bármi bizonyítékot szolgáltattunk volna az elítélésünkre.”

Anderson megjegyezte, hogy az Abigail Shrierhez hasonló nem vallásos írók is akadályokba ütköznek. Az ő könyve például világi érveket sorakoztatott fel. Mint írta a nem áll fenn egy olyan tudományos és orvosi konszenzus, amely a transzneműek állításait igazolná; továbbá papírra vetette több olyan személy történetét is, akik megbánták az úgynevezett nemváltó beavatkozásokat. A Target üzletek megtagadták az „Irreversible Damage” (értsd: Visszafordíthatatlan károsodás) című könyve árusítását; az Amazon dolgozói pedig petíciót nyújtottak be a cégnek, hogy távolítsa el a kínálatából.

Anderson attól tart, hogy ennek az „ellenfelek hiteltelenné tétele” a célja.

Attól félnek, hogy ha az emberek elolvassák a könyvet és megismerik a benne leírt érveket, akkor megváltozna a transzgender ideológiával kapcsolatos véleményük is” – mondta.

Helyénvalónak tartaná, ha a kormányzat beleavatkozna a közéletben résztvevő nagyobb cégek hatalmával kapcsolatos vitákba.

A körültekintően megalkotott törvények szolgálhatják a közjót. Már most is számos gazdasági, és mástípusú kormányzati előírásunk van” – mondta Anderson. Megjegyezte, hogy jelenleg érvényben van több trösztellenes szabály és határozat, illetve két diszkrimináció ellenes paradigma: a „közös szállító elve” és a „nyilvános elhelyezés elve” továbbá a „230-as szekciónak” nevezett médiatörvény is, ami a weboldalak jogi felelősségét szabályozza a felhasználói tartalmakkal kapcsolatos a döntéseik ügyében.

Felvetette, hogy az Amazon helyzete összevethető az úgynevezett „cégvárosokéval,” amiket jogi ellenőrzés alá vontak a szabad önkifejezés súlyos megsértése miatt. Például 1946-os Marsh kontra Alabama ügyben, amikor az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága annak a személynek adott igazat, akit azért tartóztattak le, mert vallásos szórólapokat osztogatott egy olyan úton, ami egy cég tulajdonában volt.

Clare Morell, az EPPC politikai elemzője és a kerekasztalbeszélgetés házigazdája szerint, ha a „közös szállító elve” alapján közelítjük meg a nagyobb internetes cégek kérdését, akkor érvelhetünk amellett, hogy a létfontosságú közjavakat szolgáltató cégeknek minden felhasználót ki kell szolgálniuk, valamint nem diszkriminálhatnak köztük a hitük, a vallásos meggyőződésük vagy a politikai állásfoglalásuk szerint.

Morell elmondta, hogy az állami törvényhozás legalább részben eloszlathatja a techóriások kritikusainak aggályait.

 

Forrás: https://www.catholicnewsagency.com/news/248827/big-tech-censorship-of-religion-is-real-and-deserves-an-effective-response-critics-say

Kép: NYCStock/Shutterstock/ null